(Congregatio a Domina Nostra Canonissarum Regularium Ordinis Sancti Augustini)

Alapította Fourier Szent Péter (1565-1640) ágostonrendi kanonok, mattaincourt-i plébános és Boldog Alix Le Clerc (1570-1622) 1597 karácsony éjjelén Mattaincourt-ban, Szent Ágoston Regulája szerint A rend jóváhagyása 1628-ban történt meg. Az új közösség minden imájával, munkájával és vállalkozásával a szegény gyermekek nevelését akarta szolgálni.

"Mindig nagy ösztönzést éreztem arra, hogy valamennyi ügyünket a Boldogságos Szűz oltalma alá helyezzem."

"Sejtettem, hogy a hivatás, amelynek szentelem magam, sok üldöztetésnek lesz kitéve, de soha nem semmisül meg, mert Isten élteti."

Boldog Alix Le Clerc

A pápai klauzúrában élő ágostonos kanonisszák rendje rendkívül gyorsan elterjedt Európában; a leánynevelés és oktatás úttörőinek számítottak. 1792-ben már kereken 4000 apáca nevelte a leányifjúságot 90 kolostorban. Legtöbbjüket a francia forradalom semmisítette meg.

Az 1989-es adatok szerint a Notre Dame rendnek 85 házában 830 nővér él és végez nevelő munkát. Az egyes rendházak függetlenek egymástól, a zsinat óta alkotnak federációt. 1925-től a szigorú, pápai klauzúrát püspökivé alakították át.
Lelkiségüket a Megtestesülés titkának különös tisztelete jellemzi. Életeszményük és példaképük a Szent Szűz, Szent Ágoston szellemében ápolják a testvéri közösséget. Apostoli életük egybeesik nevelői hivatásukkal: teremtő készséggel akarják elősegíteni, hogy embertásaiknak minél teljesebb "életük legyen", ezért nemzetközi szinten figyelnek egyes országok, népek, korok igényeire.
Boldog Alix Le Clerc

(Shool sisters of Notre Dame)
Szegény Iskolanővérek címere


M. TERÉZIA GERHARDINGER
Alapítota: Gerhardinger Boldog Mária Terézia (1797-1879), a bajor Neunburg vorm Waldban, 1833-ban, Szent Ágoston Regulája, valamint Fourier Szent Péter és Boldog Alix Le Clerc XVI. századi Szabálya szellemében.

A kongregációlelki célkitűzése, karizmája:
"Az a küldetésünk, hogy hirdessük az örömhírt, és egész életünket azért az egységért áldozzuk, amelyért Jézus Krisztus küldetett. Amint azért küldte Jézust az Atya, hogy kinyilatkoztassa szeretetét a világnak, úgy küld bennünket is, hogy létünkkel Krisztust együk láthatóvá a továbbajándékozott szeretet, a hit és a remény által" (Konst. 4.)

A kongregáció apostoli célkitűzése: iskolákban és az élt minden területén oktatás és nevelés.

"Az én hivatásom a buzgóság a nevelésben!" (Le Clerc Boldog Alix)
"Senkinek sem ártani, mindenkinek használni!" (Fourier Szent Péter)

Fourier Szent Péter és Le Clerc Boldog Alix 1597-ben alapított ágostonos női kanonokrendjének leszármazottai a kalocsai iskolanővérek is. Kunszt József kalocsai érsek ültette át egyházmegyéjébe az iskolanővéreket, Franz Maria Terézia anya segítségével, 1860-ban. Az önálló magyar Társulatot 1907-ben hagyta jóvá az Egyház.

Apostoli célkitűzés: iskolai nevelés és oktatás.
Életmódjuk. Egy mindannyiért és mindannyian egyért!

1948-ig közel ezer nővér tanított és nevelt, főképp Bács, Pest, Tolna, Baranya és Csongrád megyékben. Három tanítóképzőt, egy óvónőképzőt, három líceumot, egy érettségit biztosító mezőgazdasági középiskolát, 11 polgári iskolát, 31 elemi iskolát, 23 óvodát, két főiskolás otthont, egy ipari tanulóotthont és egy árvaházat vezettek. Tanítványaik száma az államosításkor kb. 12 500 volt. (A Bácskában működő nővéreket és iskoláikat Trianon szakította ki a kongregáció testéből. Életüket Bácskai Miasszonyunk nővérek néven folytatják.)
1926-ban Kínába küldtek nővéreket, akik a kulturális forradalomig a tamingi misszióban apostolkodtak: 5 házban 40 nővér.

Külföldi Központjuk:
Szent István Zarándokház
Via del Casaletto, 481
I-00151 Róma
Tel.: 06-537-3319

Magyarországi címek:

6300 Kalocsa, Szabadság tér 2.

Amikor 191-ben Franz Mária Terézia anya, a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának alapító általános főnöknője meghalt, a szerzetnek 30 háza volt, ezek közül 18 Bácskában. Az alapítás sorrendjében: Becse (1868), Topolya (1869), Szabadka (1874), Bács (1876), Újvidék (1878), Temerin (1881), Mohol (1882), Zombor (1887), Zombori árvaház (1891), Péterréve (1891), Horgos (1898), Hódság (1899), Palánka (1900), Kanizsa (1901), Ada (1902), Szentfülöp (1905), Martonos (1908), és Szentiván (1909).
A következő években újabb házak nyíltak Délvidéken: Szenttamás (1912), Sztanisics (1913) és Kúla (1919).

Trianon után mindezek a házak és intézmények az országhatáron kívülre jutottak.
Budavovic Lajos püspök, bácskai apostoli kormányzó felterjesztésére a Szentszék 1930-ban függetlenítette a bácskai rendházakat. Ez a határozat 1941-ig volt érvényben, amikor a Szentszék ezeket a házakat ismét Kalocsához csatolta. A második világháború után a Szentszék 1960-ban pápai joghatóságú független tartománnyá nyilvánította a bácskai házakat, majd 1971-ben önálló szerzetestársulattá.

A Miasszonyunkról nevezett Bácskai Nővérek átdolgozott szabályzatát a Szerzetesi Kongregáció 1988-ban hagyta jóvá. E szabályok értelmében a Társulat Szent Ágoston, valamint Fourier Szent Péter és Boldog Alix Le Clerc szellemében az egyház lelkipásztori tevékenységébe kapcsolódik be.

(Sorores Ordinis S.Basilii Magni)
Bazilita Nővérek címere
Az Egyház egyik legősibb női szerzetesrendje. Alapítója maga Nagy Szent Vazul (329-379) és nővére, Szent Makrina. Szent Baszileiosz Reulái mindmáig az ősi görögkatolikus szerzetesélet alapokmányát jelenti.

A szerzetesi élet célja: "tökéletesedni Isten szeretében és a szeretet tüzét másokban is lángra lobbantani" (Nagy Szent Vazul). Szent Vazul a szerzetesi életet átszövő liturgikus és egyéni imában Isten dicsőítésének biztosította az első helyet, a másodikat pedig a testvéri szeretetszolgálatnak. Ő maga adott példát minerre, amikor vagyonát szétosztotta a szegények között, kórházakat, árvaházakat létesített, szegénykonyhát állított fel.

A honfoglalás után a X. században elsőként bizánci szerzetesek telepedtek le a magyar földön. Bulcsu és Gyula vezér Bizáncban vették föl a keresztséget. Gyula is jelen volt, amikor Theophilaktosz pártriárcha püspökké szentelte Hierosztheoszt, Magyarország első püspökét. A bizánci főpásztor szerzetesek kíséretében érkezett hazánk földjére. Elsőként ők ismertették meg a magyarokkal a keresztény hitet.

(Religieuses de Notre Dame de Sion)
"Sion Leányai" Nővérek címere

"Isten csak azért adott nekünk mérhetetlenül tág szívet, hogy szeressük és szerettessük meg azt, aki maga a mérhetetlen szeretet."
Théodore Ratisbonne
Théodore Ratisbonne

A kongregáció alapítója egy strasbourgi-zsidó család fia, Ratisbonne Tivadar. Fiatal korától kereste a teljes igazságot, így jutott el Jézus Krisztusig. Őbenne ismerte fel az Ó- és az Újszövetség folytonosságát. 25 éves korában, 1827-ben megkeresztelkedett. 1830-ban pappá szentelték. Életét tudatosan zsidó testvérei üdvössége szolgálatába akarta állítani. A Szent Szűz közbenjárására 1842-ben öccse, Alphonse is váratlanul megkapta a hit kegyelmét. Ez a megtérés indította arra, hogy már meglévő munkatársaiból zsidó kislányok nevelésére közösséget szervezzen. Így akart tanúságot tenni arról, hogy Isten hűsége és szeretete változatlan a választott nép iránt. Az új szerzetesközösség tagjai Sion Leánya, a Szent Szűz oltalma alá helyezték magukat.

"Elhagyni a világot - semmi, elhagyni szülőket és barátokat - ez már valami; elhagyni önmagunkat - ez sok, ez minden!"

Az alapítás 1843-ban történt meg, Párizsban. A nővérek útját így jelölte meg:

(Ordo Sanctae Usulae)
Orsolyiták címere
Alapította: Merici Szent Angela az itáliai Brescia városában 1535-ben, Szent Ágoston Regulájának szellemében.
Rendjét a IV. században vértanúhalált szenvedett ír királylányról, Szent Orsolyáról nevezte el. A Szent Orsolya Rend 1544-ben nyerte el a pápai jóváhagyást.
Merici Szent Angela 1474-ben született Itáliában, a Garda-tó partján fekvő Desenzanóban. Imában, testvéri szeretetszolgálatban eltöltött évek és számos vezeklő zarándokút után 1535-ben hozta létre a Szent Orsolya Társaságot.
Merici Szent Angela
Társai egy ideig otthon éltek családjuk körében, szerzetesi ruha nélkül, de az evangéliumi tanácsok szerint. Feladatuk a női ifjúság nevelése volt. Angelának különös gondja volt a szegény sorsú leányok nevelésére. Bresciában halt meg 1540-ben.
1807-ben avatták szentté, szobra megtalálható a római Szent Péter bazilika szent-galériájában.

Leányainak hagyott "végrendelete":

"Legyetek a Keresztrefeszített eleven képmásai!"
Rendjének jelszava: "Mindent a megfeszített Jézusért!"

(Medical Mission Sisters)

Alapító: Dr.Anna Dengel (1892-1980).
Dr.Anna Dengel

A fiatal tiroli orvosnő négy évet dolgozott Észak-Indiában. Látva az emberek, különösképpen a nők és a gyermekek hihetetlen nyomorát, hamar fölismerte, hogy a köztük pusztító betegségeket és járványokat szervezett segítséggel el lehet kerülni. Tervéhez Észak-Amerikában talált segítőtársakat. Egy másik orvosnővel és két ápolónővel 1925-ben alapította meg az Orvos-Missziós nővérek társaságát. Az akkori egyházjog szerint szerzetesnővérek nem folytathattak orvosi vagy szülésznői tevékenységet. Anna anya szívós törekvése eredményeképp ezt a tiltást 1936-ban feloldották. Az Egyház 1941-ben ismerte el a közösséget: ma pápai jogú szerzetes kongregáció.
Az orvos-missziós nővérek így fogalmazzák meg elkötelezettségük tartalmát:

"Krisztus gyógyító szeretetének közvetítésére irányuló életünk arra késztet minket, hogy
- gondos ápolással gyógyítsuk, illetve enyhítsük a súlyos betegek szenvedését,
- biztosítsuk a legelemibb gondozást, szakorvosi ellátást,
- szolgálatot teljesítsünk kórházakban, illetve elősegítsük az egészségügyi szolgáltatások fejlesztését,
- gondoskodjunk az idős nemzedékről, ill. a fiatal anyákról,
- gondozzuk azokat, akiken orvosilag már nem tudunk segíteni, és készen álljunk minden hívásra,

(Monache Passioniste)

A kongregációt Keresztes Szent Pál (1694-1775) és a Megfeszített Jézusról nevezett Mária alapította az itáliai Cornetóban, 1771-ben.

Szigorú, vezeklő, szemlélődő szerzetesközösség. Tagjai a hármas szerzetesi fogadalomhoz egy negyediket csatolnak: kötelezik magukat a szenvedő Jézus különleges tiszteletére.

Belgiumban, Itáliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban 1989-ig 27 kolostoruk volt, az apácák száma jó félezer. A kolostorok függetlenek egymástól.
Galgani Szent Gemma
Ennek a kongregációnak volt "külső" tagja - egészségi okok miatt ugyanis nem vették fel - korunk egyik kiemelkedő misztikusa, Galgani Szent Gemma (1878-1903).
Galgani Szent Gemma
Magyarországon nem volt passzionista apácakolostor.

"Legyetek állhatatosak valamennyierény gyakorlásábn, mindenek fölött az édes, türelmes Jézust kövessétek, mert ez jelenti a tiszta szeretet csúcsát. Úgy éljetek, hogy mindenki előt ismert legyen: nemcsak bensőtökben, hanem külsőtökben is a megfeszített Jézus, az édes szelídség képét viselitek. Rejtőzzetek el tehát a megfeszített Jézusban, s csak egyetlen kívánságotok legyen, az, hogy mindenben az Ő akaratát teljesítsétek."

Keresztes Szent Pál

(Congregatio Canonissarum III. Ord. Praemonstratensium)

A Premontrei Kanonokrendet Szent Ágoston Regulája szellemében 1121-ben Szent Norbert (1080/85-1134) alapította. Célja az igaz hit hirdetése volt.

Magyarországon a premontrei női kanonokrend a férfi kanonokrenddel együtt még a szent Rendalapító életében megtelepedett. A nép a fehér ruhás apácákat boldogasszony leányainak nevezte. A Rend magyarországi virágzásának a török hódoltság vetett véget. Veszprém megyében, Somlóvásárhelyen volt utolsó női apátsága, élén Vásárhelyi Katalin apátnővel, aki végrendeletében a Rend megújítását kívánta.

Az annyira óhajtott újraalapításra csak a XX. században került sor. Ráday Sebestyén premontrei kanonok 1927-ben a Veszprém megyei Külsővaton hozta létre a női kanonokrend első kis közösségét. A nővérek püspöki joghatóságú szeretet alkotnak.

Ápolva a Premontrei Kanonokrend eredeti szemlélődő hivatását, a nővérek külső apostoli tevékenységet is folytattak:
- iskola, óvoda, napközi otthon,
- egyesületek,
- népművelés, tanfolyamok,
- betegápolás, elsősegélynyújtás stb.

A közösség jeligéje: Rendünk készen áll minden jóra!

Az ősi hagyományoknak megfelelően a nővérek latin nyelven naponta elimádkozták a teljes kanonoki breviáriumot, illetve szűz Mária kis zsolozsmáját. Napi szentségimádással engeszteltek a világ bűneiért.