Örömmel látom házamban a Szentcsaládot. Ünnepe családomnak és felejthetetlen emléke szerény otthonomnak. A jó Isten különös kegyelmének tartom, hogy ma ezt a néhány percet lelkemnek és a Szent Család tiszteletének szentelhetem. A mi házunk Jézus, Mária és József szállása. Nemcsak ma, hanem mindenkor. Mennyivel más lenne boldogságunk, ha a Szent Család szelleme hatná át családunk minden tagját: az édesapát, az édesanyát, a gyermekeket, a nagyszülőket, az unokákat. Ha mindenkor a hit mécsese világítana lelkünkben, és soha méltatlanul nem viselkednénk szent vallásunkhoz...; ha a szent remény éltetne, és soha el nem csüggednénk, nem aggódnánk a holnapért s megnyugodnánk Isten akaratában...; ha a szent szeretet tüze égetné szívünket, és soha zúgolódás, káromkodás, bűn, szeretetlenség, veszekedés ne kerülne házam tájára..., de más lenne a családi életünk. Hasonlítana a Szent Család szépséges lelki egységéhez és egymás iránt való gyengéd szeretetéhez. Mától megmutatom, hogy a Szent Család nem látogatott hozzánk hiába. Megjavítom családi életünk hibáit.