Mennyi bűn felfér egyetlen keresztre,
és azon mindenkié rajta lészen,
és vállán egyetlen ember cipelte,
fel-fel, a Koponya hegyre egészen.

Istennek fia közénk megszületve,
emberré lett, hogy aztán meghalhasson,
a mi megváltásunkra készülődve,
és hogy nekünk csak jó példát mutasson.

Töviskoronáját is elviselve,
és vére csordulását bús homlokán,
gúnyt, míg szitkot szórt rá emberek nyelve,
s hogy végül megszögezzék a Golgotán.

Miértünk sajdult a hófehér lelke,
földi életében végig, szüntelen,
a keresztfáján mígnem kilehelte,
két lator között egyedül bűntelen.

Lett az embereknek üdvözítője,
támasza, vigasza minden bajukban,
de sértetlenségünket nem ígérte,
boldogságot ígért örök honunkban.

Keresztényeknek megváltó istene,
könyörülj rajtunk, az egész nemzeten,
hogy egyszer végre együtt felébredve,
reményvesztetten itt senki ne legyen.

2017. 01.19.

Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának szent három napja az utolsó vacsora miséjével kezdődik. Az utolsó vacsorán történt az Oltáriszentség és a papi rend szentségének alapítása, valamint a mise elrendelése („Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”).

A székesegyházakban nagycsütörtök délelőtt tartja a püspök papjaival együtt az ünnepélyes krizmaszentelő misét, amelyen megszenteli a keresztelésnél, bérmálásnál, betegek keneténél, templomszentelésnél használatos szent olajakat, illetve krizmát. Régen ezen a napon történt a bűnösök visszafogadása.

Az esti szentmise, az utolsó vacsora miséje a szenvedésre induló Jézus búcsúja övéitől. Jézus Krisztus ekkor adta át búcsúajándékait: szeretetének jelét a lábmosásban, Testének és Vérének szentségét, a papi átváltoztató hatalmat, s mintegy végrendeletül elmondta búcsúbeszédét és főpapi imáját egyházáért.

A misében a glória után a harangok megszólalnak, de azután elnémulnak a nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők foglalják el. E némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. A mise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen az e napokra fenntartott őrzési helyre viszik, és a húsvéti vigíliamise áldoztatásáig ott őrzik. Ezután következik az oltárfosztás.

A nap szertartásához tartozik a sötétzsolozsma elimádkozása is. Az oltárra helyezett gyertyatartón minden zsoltárvers után eloltanak egy gyertyát. A gyertyák kioltása az ószövetségi próféták megölését és a szenvedő Krisztust magára hagyó tanítványok hűtlenségét jelképezi.

Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomokban a harangok, „a harangok Rómába mennek", s legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra.

Angyalkák

Valahogy olyan szép minden december,
ilyenkor, karácsony környékén járva,
akkor is, ha hó sem hull, csak köd lehel,
rónákra, hegyekre, vizekre, házra.

Valahogy most másabb, jobb az ember,
ilyenkor, karácsony környékén járva,
akkor is, ha gondok vagy bánat perzsel,
vagy még fenyőág se jut a szobákba.

Valahogy angyalok bújnak meg csendben,
ilyenkor, karácsony környékén járva,
akkor is, ha már reménykedni sem mer,
kit elhagytak, beteg vagy nincs családja.

Valahogy a szívnek most nagyobb hely kell,
ilyenkor, karácsony környékén járva,
akkor is, ha szidva vagy áldva telt el
az év, most mind több szeretetre vágyna.

Valahogy adni jobban kész az ember,
ilyenkor, karácsony körkényén járva,
akkor is, ha máskor magának vermel,
s akkor is, ha szíve minden nap tárva.

2015. 12. 22.

Karácsony

Ünnep ült a fenyőágra,
aranyszálból szőtt a sála,
fényes gömbök függnek rajta,
habcsókot küld egy angyalka.

Csillagból van koronája,
szikrákat szór a szobára
ezüstfényű varázspálca,
körben villog sok-sok lámpa.

Ajándékok dobozkája
sorakozik karnyújtásra,
csilingel a csengő hangja,
megérkezett kis Jézuska.

2015.12.15.

Antal Adrienn: A második gyertya fényénél

Sokszor mondták már nekem, hogy szeretlek,
majd hűtlenek lettek, vagy elfeledtek,
talán akad, ki néha gondol is rám,
előkerülök valamilyen listán,
de nem tudom, hányan szeretnek tényleg,
kiknek szívükben nem billent a mérleg
ellenkezőleg, vagy közömbösségbe.

Nem tudom, kik látnának szeretettel,
ha segítséget kérnék egyik reggel,
vagy az éj közepén beállítanék,
hogy szállást kérjek, mert kint talált az ég,
még ha nem is üldözne senki sem,
csak nem lenne egyebem, mint a hitem,
kifogások nélkül ki engedne be.

Mit is várhatnék én ettől a világtól,
hol szállást alig talált a Megváltó,
aki szeretni jött, nem válogatva,
mégis, épp hogy akadt neki egy pajta,
pedig mióta és mennyien várták,
hogy jöjjön és tanítson, gyújtson lámpát,
utat mutatva, mennyekbe vezetve.

Idén is ég már a második gyertya,
a kirakatokban ünnepi pompa,
Pest utcáin a karácsonyi fények,
most is, és mindig, olyan nagyon szépek,
várjuk az érkezést, ki ahogy tudja,
kinek kevésre, kinek többre futja,
és van, akiknek már nincsen semmije.

Sokan mondták már nekem, hogy szeretlek,
mégis oly kevés, akikkel ünneplek,
a szüleim idén is hazavárnak,
és értük Uram, mindörökké áldlak,
köszönöm Neked, aki majd becsenget,
azokat, akiknek szíve beenged,
s engedd, hogy veled érjen éltem vége.

2015. 12. 06.

Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány és szegénység van velem.

Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.

Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.

Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.

Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.

Juhász Gyula

Az ács fia ifjú legény,
hosszú haja szőke,
kék szemével messze ellát
a múltba, s jövőbe...

József az ács kérdőn néz rá,
"Mért nem maradsz veszteg?
Fiam, tanulj mesterséget,
engem így szeretnek!

Asztalt, székeket készítek,
tetőt is a házra,
s mestergerendát faragok
külön kívánságra."

"Apám nekem más a sorsom,
...én leszek a mester,
kinek szíve csordultig telt
égő szeretettel.

Én faragom meg küszöbét
mennyek országának,
kapuja a szívünkben lesz,
úgy megyek utánad!

Körbe vesznek éjjel-nappal
csodás látomások,
s nékem ácsolnak keresztet
a jövendő ácsok!

Azért ne búsulj, mert neved
örökké megmarad...,
- Jézus apja, József az ács -,
mert feltámad fiad!"

Debrecen, 2012. 06. 15.

Távol a szemtől, távol
a szívtől a közelvaló
Tudom a szó mire való:
Egyetlenegy dimenzió...

Ott tudunk hinni, hol
mozdulnak a tárgyak
ahol a ragyogás érdem
nélkül ránk kacsint
és simogató, langy
melegbe érkeznek
ujjperceink, aztán
nyúlunk az örömök
után megint...

Ott hiszünk, ahonnan az
emlékek boldog könnye
nem ereszt, imáink felett
süket fül, üres kereszt

Imáink egydimenzióban
átkaink analitikus mása
Tudom, a szó mire való
félreértések forrása

Távol a szemtől, távol
a szívtől a közelvaló
gyöngéd viaszból lassan
szunnyadó tüzem hozom
igazmondó hallgatásom
szívzörejét...

Mikor az árnyalatok mozdulnak
időben és térben - Újjászületek
Istenben hajnali friss kötésben
s alkonyatkor, elfáradt fényben

Hallgat bennem a kicsi "én" dala
Olykor felesleges is a beszéd, a
vér szava, mely perel szüntelen
Lélek dolga, hogy igazabb legyen

Nem a mi dolgunk igazságot tenni
A mi dolgunk: Emberként élni és
szeretni. "A vér szava: semmi. A
lélek: a Minden" Hazátlan elítélt,
aki nem szeret: semmije nincsen.

köréd gyűltek mind
ették a bárányt
itták a bort veled
és néhány óra múlva
futva tagadták meg
háromszor is neved
hiszen szerettek
hiszen láttak
hiszen köztük voltál
szemük előtt épült
a látható földi oltár
de menekült mind
az ötezer
ki kenyeret halat
és igét kapott
magányodat festette
az égre a lator ki
embert ölt
másokat meglopott
és kettészakadt
a kárpit sötétjével
lázadt az alkonyat
akkor te ott voltál
már mindenütt
hiába keresünk azóta
is az olajfák alatt