Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dícséret, dicsõség és imádás,
És minden áldás,
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfõképen urunk-bátyánk a nap,
Aki a nappalt adja és aki ránk deríti a te világosságod
És szép õ és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.

Áldjon, Uram, téged hold nénénk és minden csillaga az égnek.
Õket az égen alkotta kezed, fényesnek, drága szépnek!
Áldjon, Uram, tégedet szél öcsénk,
Levegõ, felhõ, jó és rút idõ,
Kik által élteted minden te alkotásod.
Áldjon, Uram, téged víz húgunk,
Oly nagyon hasznos õ,
Oly drága, tiszta és alázatos!

Lehet-é a szellem az Istenség része?

Hiszen az Istenség egy és oszthatalan;

Avagy lehet-é, hogy halandó szem nézte

A szellemvilágot, teljes öntudatban?

Évezred hanyatlik, évezred kel újra,

Míg egy földi álom e világba téved,

Hogy a hitlen ember imádni tanulja

A köd oszlopában rejlő Istenséget.

Augusztus 15.

Szűz Mária, Jézus anyja, Istenanya. Jézusra való tekintettel Isten megóvta őt a bűntől, és élete végén testestül-lelkestül a mennybe vitte. Az egyház ősi hitét 1950-ben tette XII. Pius pápa kötelező hittétellé. Mária, égi édesanyánk, Jézus közeléből segít életünk küzdelmeiben.

A rózsafüzér titkai közül a dicsőséges ezen két titkát ünnepli az Egyház: ki téged Szent Szűz a mennybe fölvett; s a másik: Ki téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott.

"Mindennek megvan az órája

és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:

Van ideje a születésnek és a halálnak,

ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.

Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak,

ideje a bontásnak és ideje az építésnek.

Idejea sírásnak és ideje a nevetésnek,

ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.

Ideje a kő eldobálásának és ideje a kő összeszedésének,

ideje az ölelkezésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.

Ideje a keresésnek és ideje az elveszítésnek,

ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak,

Ideje az eltépésnek és ideje a megvarrásnak,