A templomot a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának a tiszteletére építették. Az építkezés szakaszosan haladt, olyan ütemben, ahogy a bányászok bevételei lehetővé tették. 1388-tól építkezés megkezdésétől az 1905-ös befejezésig több mint fél évszázad telt el. Az első építész Johann Parler volt, annak a Peter Parlernek a fia, aki a prágai Szent Vitus-székesegyházat építette, tehát a két épület közötti hasonlóság nem véletlen.
A templom legrégebbi részei, a kápolnakoszorú és a szentélykörüljáró a francia székesegyházak mintját követik. Eredetileg három főhajót terveztek, majd a templomot külső hajókkal bővítették. A huszita háborúk kitörésekor az építkezés hatvan évig leállt, de már azelőtt is anyagi nehézségek adódtak és úgy tűnt, hogy az egykor becsvágyó terveket nem tudják megvalósítani. 1482-ben újra beindították az építkezés, ezúttal hazai építőmesterek vezetésével, akik többé-kevésbé tarották magukat az elődeik terveihez.
Valódi áttörést jelentett a prágai mesterek, először Mathias Rejsek, majd utódja a királyi építész Benedikt Ried (Rejt) hatása. Mathias Rejsek kezdetben rajztanár volt Prágában, később a kőfaragócéh tagja lett, és ismert építőmesterré vált. Ő építette a kórus boltívét, befejezte a trifóriumot és számos kőfaragó munkával díszítette a templomot. Utódjának, Benedikt Riednek a megérkezése átfogó változásokoat hozott. Rejt bátran megváltozatta az öthajós koncepciót és csak három hajót tartott meg, amelyeket monumentális boltívvel zárt le, hasonlóan ahhoz az orrtagos megoldáshoz, amelyet korábban a prágai vár Ulászló-termében használt. Ried javaslatai halála után is az építés alapjául szolgáltak.
Ahogy az ezüstbánya jövedelme csökkent, lassan elfogytak az építkezés pénzügyi forrásai és 1588-ban a templomot egy ideiglenes fallal lezárták. Ez akkor történt, amikor a leggazdagabb lelőhelyet, az oseli bányát víz árasztotta el.

A dóm építése 1378 körül kezdődött, és több szakaszra osztható.
Az építkezés első szakasza kb. 1420-ig tartott, öthajós, bazilika típusú épületnek készült.
A második szakaszban változtattak a terven, és a magasabb középső hajóra merőlegesen azonos magasságú kereszthajót építettek, így a kereszt alaprajz szárai közt négy alacsonyabb mennyezetű csarnok jött létre. 1461-ben épült a Mátyás-torony, a királylépcső és a szentség ház. A királyi díszerkély alatt egy 1440-ből származó felirat olvasható, Brandysi Jiskra János hűségesküjével, ez azt tanusítja, hogy az építkezés nagyjából ebben az időben fejeződhetett be. A torony építésének befejezését az ötödik emelet nyugati ablaka fölött 1453-as, a csigalépcsőn az 1462-es évszám árulja el.
Az építkezés 3. szakaszában, Cromer Ágoston, bíró 1467-ben építette a Szent Kereszt-kápolnát, ugyanebben az évben került megépítésre a Mettertia-kápolna.
A város 1491-es ostroma idején az épülő dóm nagy károkat szenvedett, de kijavították, és 1508-ra a szentély is elkészült. A dóm építése 1520 után maradt abba. 1556-ban nagy tűzvész pusztított a városban, a székesegyházat sem kímélte. A lángok elől csak a dóm főoltára és három oltára menekült meg.

Pápa egyik legértékesebb épülete a barokk bencés templom. A templomot a pálos szerzetesek építették.A pálosok Pápán való megtelepedésük a rekatolizációval hozható összefüggésbe.Az 1520-as évektől 1626-ig a katolikus hit fokozatosan eltűnt.A lakosok kezdetben evangélikus, majd református elveket vallottak, ebben földesurai is támogatták őket.
1626-ban nagy változás állt be, Gróf Csáky László katolikus földesúr kapta meg a várost. Döbbenten tapasztalta, hogy ez elmúlt száz év alatt teljesen kiveszett az itt élőkből a katolikus vallásfelfogás. Elhatározta, hogy elindítja az ellenreformációt, a pápaiakat visszatéríti a katolikus meggyőződésre. Ennek eszközeként 1633-ban felvette a kapcsolatot Gruskovics Márton pálos tartományfőnökkel, telket és kápolnát ígérve a pálosoknak a városban. Csáky a letelepedést engedélyező oklevelében a következőt írja: "… alig találtam rá a katolikus hit emlékeire a lakosok egyikénél-másikánál. Ezért magamba szállván meggyőződésem szerint ebben a terméketlenségben semmi hasznosabbat és üdvösebbet nem tehetek Isten neve dicsőségének előmozdítására, minthogy ezt a szerzetesrendet bevezessem a városba, amelyik nemcsak éjjel-nappal folyó könyörgéssel, hanem keresztény tanítással, azaz vallásos példájával is a kemény és műveletlen nyakas nép előtt jár"
A pálosok 1638 júniusában érkeztek a városba, rögtön megkezdődött Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt első templomuk építése. 1638.novemberében már fel is szentelték. Megkezdték saját oktatási intézményük megszervezését, dolgoztak, tanítottak, hitüket terjesztették.

A ma is álló Nagyboldogasszony templom

1352-ben Nagy Lajos király az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok részére kolostort épített. A kolostor mellé a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot emeltetett. Az egész település a templomról, ill. annak védőszentjéről kapta a nevét. Latinul: Maria nostra, ami szó szerinti fordításban a Mi Máriánk, magyarosan Magyarok Nagyasszonya, népiesen a Boldogasszony.

"Nagy Lajos királynak ez volt a legkedvesebb kolostora. Csak vallásos hittel telített és fegyelmezett lélek tudta hozzátartozói és alattvalói előtt nagy betegségét eltitkolni. Mielőtt elindult a velencei hadjáratba, itt jövendölte meg neki nagy győzelmét a szent életű Lukács házfőnök. Egyben azt is jelezte neki, hogy remete Szent Pál testét fogadalmához híven megszerzi Velencétől. A legenda szerint itt hajtott dús lombozatot az a hársfacsemete, amelyet Lukács atya ültetett el jövendölése emlékére, s melyet a királyról Lajos fájának neveztek el. A fa a XV. században a törökökkel vívott harcokban pusztult el." (Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története, I. köt.)

Nagy Lajos király mélységesen tisztelte Szűz Máriát. Ausztriában a kis "Cella" fölé ő építtette a hatalmas gótikus templomot, hogy az századokon át a későbbi "máriacelli" zarándokhely legyen. 1382-ben Márianosztráról 16 pálost küldött Lengyelországba, és megalapította a częstochowai kolostort. A 16 pálosnak Mária-ikont adományozott, hogy azt vigyék magukkal az új kolostorba. Ezt a képet -valószínűleg- valamelyik itáliai származású udvari festője készítette. Mindezt azzal a szándékkal tette, hogy leányának, Hedvignek, a lengyel trónörökösnek új hazájában legyen lelki támasza.

A Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház – Basilica di San Giovanni in Laterano – a római püspökség katedrálisa, Róma püspöke, azaz a pápa címtemploma. A Város (Róma) és a földkerekség minden templomának anyja és feje – olvasható a homlokzatán. A katolikus egyház november 9-én emlékezik meg felszenteléséről.

„Ez az ünnep arra emlékeztet bennünket, hogy Isten maga hívja össze az ő népét, és templomát élő kövekből építi fel” – fogalmazott XVI. Benedek pápa 2008 októberében az Úrangyala-imádság alkalmával mondott beszédében. Hozzátette: az ünnep kapcsán újragondolhatjuk azt, mit jelent Istennek házat építeni. „A lateráni bazilika a szeretet temploma.”

A Lateránnak nevezett területet Konstantin császár ajándékozta a római egyháznak. A bazilika a Castra Nova equitum singularium, azaz a császári lovas testőrség új erődje maradványaira épült. Az erődöt Septimius Severus császár építtette 193-ban, de Nagy Konstantin leromboltatta, miután legyőzte Maxentiust és feloszlatta az ellenfelét támogató testőrséget. Az erőd maradványai a bazilika főhajója alatt találhatóak. A bazilika helyének többi részét a korai Római Birodalom idején a Lateránusok nemzetségének palotája foglalta el. A Lateránusok kormányzói posztokat töltöttek be több császár uralma alatt. A lateráni palotát a Nero elleni összeesküvés miatt elkobozták, s uralkodói kézbe került, amikor Nagy Konstantin elvette második feleségét, Faustát. Ebben az időben az épületDomus Faustae (Fausta háza) néven volt ismert; ám a császár később, megtérése után Róma akkori püspökének, (valószínűleg) Miltiadesz pápának adományozta. A palotát átalakították és kibővítették: így született meg Róma katedrálisa, a mindenkori pápának, Róma püspökének székhelye.

A palotában lévő bazilikát 324-ben a Legszentebb Megváltó tiszteletére szentelték. A templomot – minthogy a római püspöknek mint pátriárkának székhelye – a „minden templom anyja és feje" címmel ruházták fel.