Szent Mihály, - eredeti héber nevén „MI KHS ÉL” – (Ki olyan mint ISTEN?) – öt helyen fordul elő a szentírásban. Ezek közül legfontosabb a Jelenések könyve 12. fejezetéből a 7-10 vers.


Szent Mihály főangyal
Mihály legyőzi a sárkányt:
Ezután nagy harc támad a mennyben.
Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt.
A sárkány és angyalai védekeztek,
de nem tudtak ellenállni, s nem maradt
Számukra hely a mennyben.
Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót,
aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot.
A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.

Mária Agreda (ferences apátnő a XVII. Században) látomásai alapján erről így ír: (csak tartalmilag idézem).
Isten az angyalokat megteremtésük után próbatételnek vetette alá. Megmutatta nekik tervét, hogy a második isteni Személy emberré lesz, és Istensége hypostatikus unióba fog lépni emberségével. Ezt az Istenembert az angyaloknak imádniuk kell a földön is. Lucifer azonban gőgtől hajtva föllázadt ez ellen. Ő maga akart volna megtestesülni angyali és emberi természetet egyesítve a hypostatikus unióban. Fölszólította a többi angyalt is, hogy vele együtt lázadjanak fel Isten ellen.

Értelmes természetükkel függ össze, hogy nem személytelen erőknek kell tartanunk őket, hanem vallanunk kell személyességüket. Személyességüket különben csak újabban kezdték kétségbe vonni egyes hittudósok, akiknek nézetét a "Humani generis" kezdetű pápai enciklika kifejezetten visszautasította (DS 3891).

/Személyes megjegyzésem: mivel Isten akaratából én már találkoztam az őrzőangyalommal - én is visszautasítom ezt a feltevést./

Személyességüket a középkorban a tiszta szellemi szubsztancialitás fogalmával jellemezték, és a személyesség Boétiusz-féle meghatározásának megfelelően létezésük egyediségében, majd közölhetlenségében látták. Ez azonban a mai emberben antropomorf angyal-képet eredményezhet, mintha ti. függetlenek lehetnének egymástól és - szellemiségük révén - az anyagvilágtól. Ezért a mai perszonalisztikus teológia két komoly szempont figyelembevételét ajánlja:

Szellemi voltuk

A IV. lateráni zsinat kétségbevonhatatlanná teszi a jó és a rossz angyalok szellemi természetét, de nem állapítja meg, hogy ez mit jelent és milyen következményekkel jár.
A Szentírásban, különösen a királyok korától fogva, mint szellemi lények szerepelnek, és nemegyszer ellentétbe vannak állítva az emberekkel (Lk 20,36; 11,24; Ef 6,12; Tób 12,19).

Jézus nemcsak nem engedte eltéríteni magát attól, hogy még élete feláldozása árán is végrehajtsa az Atyától rábízott feladatot, hanem a sátán gyűlöletével szemben a leghatásosabb fegyvert alkalmazta: az önfeláldozó szeretetet. A gőggel, lázadással, gyűlölettel szembeállította a maga alázatát, könyörülő szeretetét és halálig menő engedelmességét.

A sátán azt gondolta, hogy Jézus keresztre feszítésekor végleg diadalmaskodott. Isten azonban megdicsőítette Jézust, aminek következtében már nemcsak a megváltott emberek és a hűséges angyalok (akik talán most ébredtek rá, mennyire érdemes volt a próbát megállniok) ismerik el fölségét, hanem az alvilágiak is (Fil 2,10) kénytelenek lefegyverzett és pellengérre állított ellenség módjára hódolni a győztes előtt (Kol 2,15).

Jézus megdicsőülése óta a sátán és csatlósai vert hadhoz hasonlítanak, de még így is sok bajt képesek okozni.

A gonosz lelkek jelenléte és működése a világban sokkal nagyobb valószínűséggel megtapasztalható, mint a jó angyaloké.

Hiszen egyének, népek, és az egész emberiség történetében időnként szinte emberfölötti gonoszság tombolásának lehetünk tanúi. az öncélúnak tűnő vérlázító kegyetlenkedések, félrevezetések, erkölcstelenségek és a "mysterium iniquitatis" (= a gonoszság misztéruma) egyéb megnyilvánulásai sokak szerint nem magyarázhatók meg maradéktalanul még a "mélylélektan" értelmezési módszereivel sem, hanem emberfölötti okokra utalnak (vö. 2 Tesz 2,3-4). A kinyilatkoztatás pedig nem engedi, hogy az egyesek és az emberiség életében megfigyelhető ilyen megnyilatkozásokat valami személytelen "gonoszság"-nak tulajdonítsuk, természetfölötti személytelen erőnek vagy hatalomnak, amely rabságba kényszeríti az egyest vagy a tömegeket. A kinyilatkoztatás szerint személyes gonosz lelkek csábítanak el ilyenkor személyes akarattal és felelősséggel rendelkező egyéneket.

Létezésük

A Biblia nem kifejezetten említi ezeket a dogmákat, bennfoglalólag (implicite) azonban létezőknek és teremtményeknek tünteti fel a gonosz lelkeket.
Alaptalan tehát néhány mai egzegéta (Duquoc, Chr.; Haag, H.: Limbeck, M. stb.) állítása, mintha a bibliai mítosztalanítás a sátán létezésébe vetett hit elvetését is kell, hogy jelentse. VI. Pál pápa is ellene fordult az ilyen törekvéseknek. Közös nevet nem használ a Biblia a gonosz lelkek jelzésére. A régebbi könyvekben a pogányoktól átvett nevekkel (pl. Azazel, Azmodeus), később pogány istenek neveivel (pl. Belzebul, Beliál) találkozunk, de ezeket csak mellesleg említi a szerző és mindig megvető formában.

Őrangyalok ünnepét a XVI. században Spanyolországban kezdték megülni. Innen terjedt el a Tridentinum hatására is Európában. Az Egyházban a XVII. században vált általánossá. Először szeptember első vasárnapján ünnepelték, így hazánkban még a századfordulón is. Később került X. Pius intézkedésére végérvényesen Mihály arkangyal nyolcadába, mai helyére.

Ünnepük: október 2.

Rafael arkangyal héberül רפאל, kb: „Isten meggyógytott”, „Isten meggyógyít”, arabul: اسرافيل) a vándorok és utazók védője, mert a Szentírásban Tóbiás utazótársa volt. Rafaelt utazóként ábrázolják szandálban, karján utazó köntösével és egyéb utazási felszereléssel, néha vízi tükörrel, és mint minden angyalnak, neki is szárnyai vannak.

A Rafael név jelentése a héber rapha': gyógyítani és az 'el: Isten szavakból alakult ki. Jelentése tahát „Isten gyógyít”, vagy más értelmezésben az „Isteni gyógyító”.

„Rafael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.” (Tób. 12, 15)

Ima:

Gábor arkangyal (vagy Gábriel főangyal) egyike a 3 (vagy hét) arkangyalnak.

Tiziano: Gábriel Arkangyal

Neve a „Gibor” szóból ered, amelynek jelentése: „Isten ereje”. Megbízatására a következő ószövetségi mondat utal: „Általad jő el a Szentlélek”. Teljhatalma van az Édenkert, a kígyók és a kerubok fölött.