Értelmes természetükkel függ össze, hogy nem személytelen erőknek kell tartanunk őket, hanem vallanunk kell személyességüket. Személyességüket különben csak újabban kezdték kétségbe vonni egyes hittudósok, akiknek nézetét a "Humani generis" kezdetű pápai enciklika kifejezetten visszautasította (DS 3891). /Személyes megjegyzésem: mivel Isten akaratából én már találkoztam az őrzőangyalommal - én is visszautasítom ezt a feltevést./ Személyességüket a középkorban a tiszta szellemi szubsztancialitás fogalmával jellemezték, és a személyesség Boétiusz-féle meghatározásának megfelelően létezésük egyediségében, majd közölhetlenségében látták. Ez azonban a mai emberben antropomorf angyal-képet eredményezhet, mintha ti. függetlenek lehetnének egymástól és - szellemiségük révén - az anyagvilágtól. Ezért a mai perszonalisztikus teológia két komoly szempont figyelembevételét ajánlja: b./ A Szentírás alapján nagyon valószínűnek látszik, hogy a világban való működésük nem mindig személyes küldetés, hanem néha személytelen erők formájában történik, vagy részünkről ilyennek tapasztalható. Erre utal az, hogy a Szentírás néha elvont főnév formájában említi őket: uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok (Zsolt 148,2; Kol 1,16; Ef 1,21; Róm 8,38; 1 Pt 3,22). A főangyalok neve csak küldetésükkel kapcsolatos feladatukat jelzi: Gabriél. (Lk,19; vö. Dán 8,15 stb.), Mikhaél (Jud 9; Jel 12,7), Rafaél (Tób 3,16; 5,4.13; 6,8. 10.14). Továbbá gyakran hasonlítja az angyalokat a Biblia szélhez, fényhez, lánghoz és néha úgy beszél róluk, mint akik a szeleket irányítják (Jel 7,1), a földet és a tengert, és azok termékeit oltalmazzák (Jel 7,2) stb. Egyesek személytelen erők formájában próbálják értelmezi a sátánnak a történelmen végigvonuló megnyilvánulásait és a sátántól való "megszállottságot" is. Mindezeknek figyelembevételével több mai teológus így fogalmazza az angyalok személyességét: egyformán képesek személyesnek és személytelennek is mutatkozni (45). Számuk A középkorban sokat foglalkoztak az angyalok számával, neveivel és "hierarchiáival". Ezekről a kinyilatkoztatás hallgat, legfeljebb annyit jelez, hogy nagy számban vannak (vö. Jel 5,11). Egyéb idevágó következtetések (pl. az angyalok kilenc kara) bizonyos bibliai helyek félreértéséből adódnak. Bár a gonosz lelkeknek - különösen az újszövetségi Szentírásban - említése és szerepeltetése többször olvasható, mint a jó angyaloké, tévesnek kell mondanunk azt a következtetést, hogy számuk több lenne a jó angyalokénál. /Személyes megjegyzésem: tudjuk, hogy Isten minden embert üdvözíteni akar, Jézus Krisztus kereszthalálával minden embert megváltott az eredendő bűntől és minden embernek van őrzőangyala. Tehát, feltételezhetjük, hogy a jó angyalok száma a fentiek értelmében jóval meghaladja a gonosz angyalokét. Másfelől a számuktól nagyobb jelentősége van az erejüknek, hiszen a gonoszság soha nem képes felülmúlni a szeretetet és soha nem győzhet Isten ellen, és az Isten gyermekei ellen./ Az isteni életben való részesedésük Teremtésük motívuma ugyanaz, mint az emberé és a világé: az isteni életben való részesedés. Isten az angyalokat is a vele való közvetlen, személyes életközösségre hívta meg. Ennek alapján az angyalok szerep a megváltás közvetítésében, kegyelmeiket tehát - a skotisták és egyes őjabb teológusok szerint - ők is teljességel Krisztusnak köszönhetik. A Szentírás tanítja, hogy a jó angyalok részesültek ebben az életközösségben: látják Istent (Mt 18,10); Isten udvartartásához tartoznak (1 Kir 22,19; Jel 4,4.6; 8,2), oda, ahová a Jelenések könyvének szerzője különös kegy folytán csak a kapun keresztül pillanthatott be (Jel 4,1); dicsőítik Istent (4,5.9; 19,6; Iz 6,3), az emberek imádságait közvetítik és közbenjárnak értük (Zak 1,12; 3,2; Jób 33,23-26); Jézus ügyét szolgálják (Mt 13,39.49; ApCsel 5,19 stb.). Isten Igéje különféle formákban jelenik meg a teremtésben. Legtökéletesebb megjelenési formája a megtestesülés. Isten az ember-Krisztusban valósította meg a legtökéletesebben az ő teremtői tervét, a teremtményeknek a szentháromsági életben való részesítsét. Krisztus a teremtés központja, aki elsősorban az emberek üdvözítése céljából jött közénk. Általa, és csakis általa részesedhetünk mi az üdvösségben. Az emberen kívül azonban más lények, az emberek üdvét szolgáló angyalok is belekapcsolódhattak az általa szerzett kegyelembe. Ha ezt az üdvtörténeti párhuzamot figyelembe vesszük, sokkal közelebb érezzük magunkhoz az angyalokat, mint ha pusztán üdvözítésünket segítő, magasabbrendű lényeket látunk bennük. A krisztológiai szemlélet úgy tünteti fel őket, mint akik a teremtett szellemnek ugyanazt a rendeltetését (az isteni életben való részesedést) más formában töltik be, mint a test-lélekből álló emberek, lényegileg azonban azonos úton: Krisztusnak, a legtökéletesebb teremtett szellemi lénynek közvetítésével. Ez i s mutatja, hogy az angyalok mennyire a mi világunk dimenzióit tágítják: nemcsak emberi és emberalatti lények világában élünk, hanem olyanok is élnek mellettünk, akik felettünk állnak ugyan, de feladatuk a mi üdvösségünk szolgálata, és ugyanannak a természetfölötti országnak polgárai, amelynek az emberek is tagjai (Kol 1,15-20).
|
|||
