Szent László népszerű szent, aki nem csak Erdély történelmében jelentős, hanem az egyetlen volt az Árpád-házi királyok közül, akinek heroikus személyisége egyszerre testesítette meg a nomád férfieszményt, a harcost, és a középkori lovagideált. Ő alapított 1091-ben Váradon prépostságot Szűz Mária tiszteltére. A 1095 júliusában halt meg.
Szentté avatását III. Béla király kezdeményezte 1192-ben, kevesebb, mint 100 évvel László halála után. II Celesztin pápa beleegyezett a szenté avatási procedúra elindításába, amelyre szintén Váradon került sor. A testét egy új, ezüstkoporsóba tették, bíborszínű nehéz anyaggal betakarva, majd fejére drágakövekkel kirakott koronát, kezébe pedig arany királyi pálcát helyeztek.
többször szállították el a protestáns valamint a török támadástól féltve. Volt már Gyulafehérváron, Pozsonyban, majd ezután Győrbe került. 1683-ban újabb török fenyegetettség elől vitték át Sopronba, Bécsújhelyre, Borostyánkőre, Lékára, majd a kőszegi templomot ékesítette. Utolsó állomása újból Győr lett, ahol ma is látható.
