Szellemi voltuk A IV. lateráni zsinat kétségbevonhatatlanná teszi a jó és a rossz angyalok szellemi természetét, de nem állapítja meg, hogy ez mit jelent és milyen következményekkel jár. A keresztény ókorban (Nyugaton még Ágoston, Keleten még Nüsszai Gergely is) valamilyen finomabb, szellemi testet tulajdonítottak az angyaloknak, olyant, amilyen a feltámadottaké lesz (1 Kor 15,44). Pszeudo-Areopagita Dénes volt az első, aki - újplatónikus hatásra - anyagtalan, ill. testetlen voltukat következetesen képviselte. A középkorban az ő nézetét vallotta Aquinói Szent Tamás, a ferences iskola viszont továbbra is kitartott Szent Ágoston nézete mellett. Az újkorban a tiszta szellemiség gondolata diadalmaskodott. Ezt egyesek úgy fogalmazták, mintha az angyalok szellemisége az anyagvilágtól való teljes függetlenségüket is jelentené. Ezekkel szemben az újabb teológia a bibliai kinyilatkoztatás egyes kijelentéseiből azt következteti, hogy bár testetlenek, mégis ami világunkhoz tartoznak; tehát nem saját elhatározásaik vagy egy-egy alkalmi isteni megbízatás következtében, hanem lényegükből kifolyólag szolgálják vagy (a gonosz lelkek) akadályozzák a világ üdvözítését. Ennek folytán nem függetlenek a világtörténelem fejlődésétől, különösen történelmünk középpontjától, Jézus Krisztustól, akinek eljövetelét előkészíteni segítették, a jelen üdvrendben pedig diadalát szolgálni hivatottak. Nem képeznek külön, átmeneti világot Isten világa és a mi világunk között, hanem a mi világunkhoz tartoznak, annak kiegészítését és kiteljesedését eszközlik. Az angyalok más értelemben szellemek, mint az ember lelke, mely utóbbit a skolasztika "forma informans corporis"-nak mondotta, a mai teológia pedig ugyanezt így fogalmazza: az emberi szellem csak az anyagvilágban tud kibontakozni; az ember megtestesült szellem és átszellemült anyag. Az angyaloknak a mi világunkhoz való rendeltsége nem ennyire kötött. Ennélfogva nem élnek a térbeliség és időbeliség demenzióiban. Legfeljebb annyi közük van a térhez, hogy egyszerre csak egy helyen tevékenykednek. (Tób 8,3; Ef 6,12; Jel 12,8), az időbeliség pedig abban hat rájuk, hogy nincs mindent egyszerre átfogó ismeretük, hanem tapasztalatokat szereznek, tanakodnak, fontolgtnak; egyébként az idő nem fog rajtuk, tehát természetüknél fogva halhatatlanok (Lk 20,36). Szellemiségükből következik, hogy a nemiség (férfiak vagy nők?) és az életkor (gyermekek? felnőttek?) nem jöhet szóba náluk (vö. Mt 22,30). Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy amikor egy szent, vagy ember látja az őrangyalát, akkor valamilyen korú személyként látja őt, de csak saccolni képes a korát, emberi mértékkel. Előfordul, hogy gyermeket lát, de felnőtt bölcsességét sugárzó arccal. Kortalanságukat ez nem cáfolja, csupán azt jelenti, hogy az embernek szükséges adott esetben egy emberi képet látni az angyalról, az emberi képhez pedig valamilyen életkor is tartozik. Ezért nem tudja megmondani senki (ha látta is az őrangyalát) hogy hány éves lehetett. Sem a nemét nem képes megállapítani, mivel nemtelen. (admin) Értelmük és akaratuk Az angyalok szellemiségéből következtetjük, hogy értelemmel és akarattal rendelkeznek. (Dr. Előd István: Katolikus dogmatika c. könyvéből)
|
|||
