A gonosz lelkek személyesige és működésük

A gonosz lelkek jelenléte és működése a világban sokkal nagyobb valószínűséggel megtapasztalható, mint a jó angyaloké.

Hiszen egyének, népek, és az egész emberiség történetében időnként szinte emberfölötti gonoszság tombolásának lehetünk tanúi. az öncélúnak tűnő vérlázító kegyetlenkedések, félrevezetések, erkölcstelenségek és a "mysterium iniquitatis" (= a gonoszság misztéruma) egyéb megnyilvánulásai sokak szerint nem magyarázhatók meg maradéktalanul még a "mélylélektan" értelmezési módszereivel sem, hanem emberfölötti okokra utalnak (vö. 2 Tesz 2,3-4). A kinyilatkoztatás pedig nem engedi, hogy az egyesek és az emberiség életében megfigyelhető ilyen megnyilatkozásokat valami személytelen "gonoszság"-nak tulajdonítsuk, természetfölötti személytelen erőnek vagy hatalomnak, amely rabságba kényszeríti az egyest vagy a tömegeket. A kinyilatkoztatás szerint személyes gonosz lelkek csábítanak el ilyenkor személyes akarattal és felelősséggel rendelkező egyéneket.
Minthogy azonban a személy természetével együtt jár az, hogy a világgal és más személyekkel való kölcsönhatásban realizálja a természetében adott lehetőségeket, azért a gonosz lelkek - akárcsak a jó angyalok - lényegéből következik, hogy ehhez a világhoz vannak küldve, itt fejthetik ki tevékenységüket. Ezért mondja a Biblia a sátánt e világ fejedelmének (Jn 12,31-32; 14,30; 16,11), sőt sokszor azonosítja mindazzal, ami rossz és bűnös ebben a világban (1 Jn 2,14-15; vö. Mt 16,23; Jel 2,10). Kétségtelen, hogy Isten engedélyével működik (Jób 1,12-2,6), sőt elvileg az is lehetséges, hogy akaratuk szerint vagy akaratuk ellenére "megszállva" tartja őket.

A sátáni megszállottság nemcsak a testre vonatkozhat, hanem elvileg az értelmi és akarati erők birtokbavételére is, sőt a tudat kikapcsolását is eszközölheti. Lehetséges, hogy ez nem közvetlenül, hanem valamilyen "lelki betegség" (pl. epilepszia, hisztéria, paranoia stb.) előidézésével történik. Ilyenkor az orvostudomány csak a betegséget képes megállapítani, annak tulajdonképpeni okát azonban nem tudja földeríteni. Ezért egyes esetekben rendkívül nehéz megállapítani a megszállottság tényét. Még akkor is nehéz, ha imádság vagy exorcizmus hatására a tünetek megszűnnek, hiszen az ilyen természetfölötti eszközök bizonyos hiszteroid alkatúaknál természetes formában (szuggesztió és autoszuggesztió útján) az esetben is hathatnak, ha nem forog fenn a megszállottság esete.

A sátánnak a betegségekkel kapcsolatos hatalmát nem annyira egyes betegségek, vagy beteges tünetek előidézésében kell látnunk, hanem abban, hogy egyáltalában létezhetnek betegségek. Hiszen betegség, baj, nyomorúság, szenvedés és a világ hasonló diszharmóniái ind a bűnnek köszönhetők, így végső soron a sátánra utalnak. Jézus szemében a betegség "a sátán köteléke" (Lk 13,16).
A sátán aknamunkája különös erővel irányul Jézus személe és műve ellen.

Érzi: Jézus azért jött, hogy az ő művét lerontsa (1 Jn 3,8), tudja, hogy ütött bukásának órája (Mt 1,23-28; 1,34-39; 3,11-12, 5,1-12; 7,24-30 stb.), ezért mindent elkövet, hogy Jézust lehetetlenné tegye. Jézus megkísértésének (Mt 4,1-11 párh) célja az, hogy Isten-emberi képességeit ne küldetésének megfelelően használja, hanem önző módon saját javára, és ezzel erősítse a sátán országát. Jézus azonban nemcsak ezt utasította vissza, hanem még azt is, hogy hatalmáról az ördög tegyen tanúságot, és így csodatetteit a népszerűség-hajhászat eszközeivé alacsonyítsa le (Mk 1,34). A sátán adta Júdás szívébe a gondolatot, hogy mesterét elárulja (Lk 22,3; Jn 6,70 és 13,27), elhiteti velük, hogy Jézus sátántól megszállott, akit az igaz vallás nevében kell eltenni az útból (Jn 8,48-52), -Valószínű, hogy az ördögtől való megszállottság is azért szerepelt Jézus korában egyedülálló gyakorisággal, mert akkor a sátán minden tudását és hatalmát összeszedte, hogy végső harcát győzelmesen vívhassa meg Jézus ellen. Jézus azonban nem erőszakos hatalmi ténykedés vagy mágikus eljárások formájában, hanem a segíteni akaró részvéttől indíttatva és a magától értődő fölény parancsszavával szólítja távozásra ellenfelét, és kifejt, hogy az ő ördögűzései Isten országa eljöttének bizonyságai (Mt 12,28).

Amikor tizenkét apostolát elküldötte, hogy Isten országának megérkeztét hirdessék nekik is hatalmat adott betegek gyógyítására és ördögűzésre (Mk 3,15)

(Dr. Előd István: Katolikus dogmatika c. könyvéből)