Adorans

Az ács fia ifjú legény,
hosszú haja szőke,
kék szemével messze ellát
a múltba, s jövőbe...

József az ács kérdőn néz rá,
"Mért nem maradsz veszteg?
Fiam, tanulj mesterséget,
engem így szeretnek!

Asztalt, székeket készítek,
tetőt is a házra,
s mestergerendát faragok
külön kívánságra."

"Apám nekem más a sorsom,
...én leszek a mester,
kinek szíve csordultig telt
égő szeretettel.

Én faragom meg küszöbét
mennyek országának,
kapuja a szívünkben lesz,
úgy megyek utánad!

Körbe vesznek éjjel-nappal
csodás látomások,
s nékem ácsolnak keresztet
a jövendő ácsok!

Azért ne búsulj, mert neved
örökké megmarad...,
- Jézus apja, József az ács -,
mert feltámad fiad!"

Debrecen, 2012. 06. 15.