(Petites Soeurs du Sacré Coeur)

A Charles de Foucauld által megálmodott szerzetesközösségek között ez a testvériség jött létre először: 1933-ban a franciaországi Montpellier-ben. Az iszlám világa 1946-ban nyílt meg előttük, ekkor alapították meg az első testvériséget Tuniszban. A közösség életének első évtizedeit a monasztikus hagyomány jelölte meg: visszavonultan folytatták szemlélődő életüket, a nagy zsolozsmát imádkozták, szigorú napirendet követtek. Életmódjukban a Zsinat hozott alapvető stílusbeli változásokat. Egyszerűbben élnek, rugalmasabb napirenddel, kisebb, testvéri közösségekben. Közelebb kerültek az emberekhez, fájdalmaikhoz, gondjaikhoz. Jobban megértik szenvedéseiket és osztoznak reményeikben.

Az új tapasztalat visszahatott imájukra, alakította, mélyítette szerzetesi elkötelezettségüket. Megtapasztalták saját szegénységüket, s így tanulják együtt testvéreikkel az Istenbe vetett megingathatatlan bizalom művészetét. Életük középpontjába az Eucharisztia, szellemi atyjuk Charles de Foucauld, aki így körvonalazta a Szent Szív Kistestvérei hivatását:

(Petites Soeurs de l'Évangile)

Madeleine kisnővér ösztönzésére ezt a testvériséget is René Voillaume kistestvér alapította 1962. december 1-én. Az első közösség Venezuelában, az Amazon mellett élő indiánok között telepedett le, a következő fekete-Arfikában a pigmeusok között.

1985-ben az Evangélium kistestvéreinek száma 75 volt, 14 nemzetből; Afrika, Európa, Észak- és Dél-Amerika területén 16 testvéri közösségben hirdették a szegényeknek Jézus örömhírét. Így váltják valóra szellemi atyjuk, Charles de Foucauld tanítását:

"Olvasd újra, olvasd szüntelen a Szent Evangéliumot, hogy lelkedben mindig jelen legyenek Jézus tettei, szavai és gondolatai és így te is úgy gondolkodj, beszélj, cselekedj, mint Jézus!"

Központi testvériségük:

23 rue Villot
F-93120 La Courneuve
Tel.: 1-836-1814

(Petites Soeurs de Nazareth)

Alapította Belgiumban 5 fiatal leány 1966. szeptember 8-án.

A munkásvilágban akarják jelenlévővé tenni a názáreti Munkás szeretetét.
A nagyvárosok pusztaságában élnek. Számuk 1985-ben 55 volt, 14 testvériségben Belgium, Franciaország, Venezuela és Jordánia területén.

Dímük:
Kleine Zusters van Nazareth
Cederstaraat 59.
B-9000 Gent
Tel.: 091-263-284

(Communita Jesus-Caritas)

A testvérek elsősorban egyházközségekben tevékenykednek.

Dímük:
Gian-Carlo Sibilia
Via Nera 13
I-06034 Foligno (Perugia)
Tel.: 0742-50-620

(Petites Soeurs de Coeur de Jésus)

1977-ben néhány afrikai fiatal leány kezdte meg a közösségi életet Charles de Foucauld szellemében a Közép-Afrikai Köztársaság Bangui városában.
Charles de Foucauld

(Societas Jesu Cordis)

Népleányok címere

Alapította: P. Bíró Xavér Ferenc S.J. 1921-ben az Egyháznak és Isten népének, elsősorban a magyar népnek a szolgálatára.
P. Bíró Xavér Ferenc

Pápai jóváhagyás: 1989.

Magyarországon 1921 és 1950 között az apostoli társaság közösségeinek legtöbbje (15) az egyszerű falusi nép körében vagy közelségében telepedett le. Gazdaasszonyképző iskolájában gazdasághoz is értő háziasszonyokat neveltek. Kápolnával felszerelt kultúrházaikban, kurzusok keretében vallási, kulturális, gyakorlati ismereteket közvetítettek. A "Xavériánum" főiskolán magasabb fokon hitoktatókat és apostolokat képeztek. Családokkal foglalkoztak. Pap nélküli falvakban, "szárazkáplánkodtak". A testvérek elsősorban a tanyavilág, a falu szellemi, lelki fölemelésére törekedtek, de foglalkoztak a nyomortanyák népével, minden szellemi, lelki elhanyagolttal. Példát adtak mindenfajta munka értékelésére és megszentelésére. Ezt lelkigyakorlatos házaikban és a mindennapi érintkezésben mélyítették. A Korda könyvüzletekben, tamplombúcsúkon, missziókon jó könyvekkel behálózták az országot és vitték az evangélium jóhírét mindenüvé. A társadalom minden rétegének elérésére törekedtek.

(Congregatio Filiarum Beatae Mariae Virginis a Caritate Boni Pastoris)
A Jó Pásztor Nővérek címere

Alapította: Pelletier Szent Mária Eufrázia (1796-1868) 1835-ben a franciaországi Anger városban Szent Ágoston Regulája és Eudes Szent János (1601-1680) szellemében.
Pelletier Szent Mária Eufrázia
Eudes Szent János, kora híres népszónoka, Jézus és Mária Szívének buzgó apostola, már 1641-ben létrehozott egy francia szerzetesközösséget azzal a sajátos céllal, hogy a Szeretet Miasszonyának nővérei szükséget szenvedő nőket szolgáljanak.
Eudes Szent János
"Többet ér egy lélek, mint az egész világ!" - szerette ismételni. A francia forradalom után egy ilyen kolostorba lépett ba a fiatal Pelletier Mária Eufrázia. A lelkek iránti határtalan buzgósága megfertőzte nővértársait; vezetése alatt az angers-i kolostor anyaházzá vált, ahonnan egyre újabb csoportok indultak el nemcsak Európa, hanem más világrészek felé is.

"Jézus Krisztus, a Jó Pásztor a mi egyetlen igazi példaképünk. Őt kell követnünk. Az imádandó Mester szellemében kell átalakulnunk, az Ő életét kell élnünk.

(Benedettine Camaldolesi)

Alapította - Szent Romuald (951-1027) kamalduli szabályzata alapján - boldog Rudolf (+1089) kamalduli apát, 1085-ben, Mucellano helységben.
Az első perjelnőt Beatrixnak hívták. Az apácák ugyanazokat a szabályokat követik, mint a férfi szerzetesek. Lelkiségük alapja: Szent Benedek Regulája. Szigorú remeteéletet élnek.

Rendi szentjeik: Elisabetta Salviati (+1520), Anna Maria Gervasoni (+1744), Scolastica Cataneo (+1749), Angela Pezza (+1759) és Crocifissa Veraci (+1822).

"A magány megtisztítja a lelket, megvilágosítja és kiélesíti az értelmet, a szívbe tudást önt. A magányos élet nem más, mint egyesülés Istennel, szüntelen társalgás az angyalokkal, a menny utáni vágy és szakadatlan elmélkedés az örökkévalóságról" (Kosntitúció)

Magyar földön nem volt női kamalduli kolostor.
Jelenleg 6, egymástól független kolostorban 125 kamalduli apáca él. A Rend főképpen Olaszországban ismert. A legszigorúbb szemlélődő közösségek egyike.
A középkor jelentette a kamalduli apácák rendjének virágkorát, de akkor is csak 20 kolostoruk volt.

(Clarisse Capucine)

A klarisszák rendjéből 1538-ban kivált egy reformág és visszatért Szent Klára eredeti Regulájához, egyben átvette a férfi kapucinus rend szigorú Szabályzatát. Az első kapucinus kolostor alapítása Maria Laurencia Longo (1463-1542) nevéhez fűződik. Ő lett az első apátnő. Az apácák semmit sem vallottak magukénak, kezük munkájából tartották fenn magukat, a közös zsolozsmának és a szüntelen szemlélődő imának éltek. Egész éven át szigorúan böjtöltek, húst soha nem ettek.

A rend hamar eljutott Latin-Amerikába, Afrikába és Ázsiába. 1968-ban a kapucinus apácáknak Mexikóban 39, Itáliában és Spanyolországban 34 kolostoruk volt.

A második világháborúban a mainzi kapucinus apácák felajánlották életüket engesztelő áldozatul a háború borzalmaiért és az igazságos békéért. A kolostort bombatalálat érte, meghalt mind a 41 apáca.

A kapucinus apácarend legismertebb szentje: Giuliani Szent Veronika (16601727). "Kereszt és megpróbáltatás az én örömöm és boldogságom! Jöjj hát fájdalom és szenvedés!" (Szt. Veronika)

Magyar földön nem volt kapucinus apácakolostor.

Jelenleg (1989) világszerte 2841 kapucinus apáca él, 137 egymástól független kolostorban.

(Ordo Carmelitarum Discalceatarum)

Az ősi kármelita rend női ágát Boldog Soreth János hívta életre a XV. században. Ezt a rendet reformálta meg Avilai Szent Teréz (1515-1582).
Avilai Szent Teréz

Szigorú szemlélődő, vezeklő rend. Külső apostoli tevékenységet nem folytatnak. Legismertebb szentjei: Avilai Teréz mellett: Marie de I'Incarnation (15661618), Pazzi Szent Magdolna (1566-1607), (még nem reformált kolostorban), Teresa Margarita Redi (1747-1770), a 16 compiégne-i vértanú (+1794), Lisieux-i Szent Teréz (1873-1897), Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet (1880-1916), Edith Stein, Boldog Teresia Benedicta a Cruce (1891-1942).

Magyarországon Sopronbánfalván alapították meg az első kolostort 1892-ben. Itt, valamint a szombathelyi (1905) és a pécsi (1936) kolostorban 69 kármelita apáca élt 1950-ig. Birnbauer M. Erzsébet anya, pécsi perjelnő a szentség hírében hunyt el Győrött, 1957-ben.

Jelenleg kb. 13 000 kármelita apáca él a világ minden táján található 830 kolostorban.

Belépésre 19. életévüket betöltött testileg és lelkileg egészséges, józan ítélőképességgel és lehetőleg már valami élettapasztalattal rendelkező fiatalok jelentkezhetnek, olyanok, akikben megvan a készség a hitből való életre.