(Congregatio Apostolica Sororum III. Ord. S. Dominici de S. Margarita a Hungaria)

Hazánkban a XIII. század elején létesült az első domonkosrendi női kolostor Veszprémben.
Itt nevelkedett 4 éves korától kezdve Árpádházi Szent Margit, 1252-ben került át a Nyulak-szigetén épült új kolostorba.
Árpádházi Szent Margit

Hősies Isten-és testvérszeretete késztette arra, hogy életét egészen elégő áldozatul ajánlja fel magyar népéért, hazájáért.

Szent Margit feledhetetlen emléke új szerzetesközösséget hívott életre a múlt század végén; 1868-ban 10 fiatal lány a domonkos III. rendi szabályok alapján közös életet kezdett Kőszegen. A magyar leányifjúságot akarták oktatni és nevelni Árpádházi szent Margit szellemében. Az áldozatos alapítónővérek híven követték a Rend jelszavát: "Praedicare, laudare, benedicere". Zsolozsmájukkal dicsérték Istent, a leányifjúság nevelésével apostoli munkát végeztek, életükkel hirdették Isten országa örömhírét. A kőszegi iskola hazánk egyik legnagyobb leánynevelő intézete lett. 1950-ig még a következő városokban folytattak oktató-nevelő munkát: Hódmezővásárhely, Szarvaskend, Szeged, Szombathely, Vasvár és Velem.
A nővérek létszáma megközelítette a 300-at. 1990-ben 42, nagyobb részük fiatal. Öten végezték ekkor a noviciátust.

Az alapítás 1939-ben jött létre Kalocsán.
Egyházközségi Nővérek Társaságának címere

Az egyházi jóváhagyást Grősz József érsek adta meg 1949-ben.
A közösség apostoli célját abban látja, hogy az egyházközségi - esetleg egyházmegyei - élet szolgálatában a lelkipásztoroknak képzett és hivatásos munkatársakat bocsásson rendelkezésre, hogy a nővérek esetleges világi munkakörben és életkörülmények között életmódjukkal Krisztus szellemét sugározzák.
Apostoli munkaterületük tehát elsősorban a plébánia, az egyházközség, ahol énekkart vezetnek, irodalmi munkát végeznek, hittant tanítanak, karitász munkát szerveznek, családlátogatásra mennek stb.

Feladataiktól függően laknak közösségben, egyenruhát általában nem viselnek.
Jelmondatuk: Mindenkinek élek, mindenkinek szolgálok, hogy mindenkit Krisztushoz vezessek. - Krisztus szeretete sürget minket! Az evangéliumi tanácsokra évenként tesznek fogadalmat. A II. Vatikáni zsinat szellemében megújított szabályzatuk szerint a közösségnek társulat tagjai is lehetnek.Ezek nem tesznek fogadalmat, de igyekeznek annak szellemében élni.
Az egyházközségi nővérek azokra a szent asszonyokra tekintenek példaként, akik földi életében Jézust szolgálták. Így kívánják ők is szolgálni Krisztust, az Egyházban.

Az újonnan szerveződő szerzetesközösséget 1990-ben Paskai László esztergomi bíborosérsek hagyta jóvá. Létrejöttében fontos szerepet tölt be Árva Vince O.S.P.P.E., márianosztrai plébános.
A nővérek szemlélődő, engesztelő életet kívánnak folytatni. Hármas szerzetesi fogadalmukhoz egy negyediket csatonak, az engesztelés fogadalmát. Boldog Özséb és az első magyar anachoréták példájára a remete életformát szeretnék kialakítani.
Első kolostoruk Márianosztrán épül a kálvária közelében. Ugyanitt öregek otthonának építését tervezik.
A szerzetesközösségbe olyanok is kérhetik felvételüket, akik idősebbek vagy nem teljesen egészségesek, de alkalmasak a közösségi életre.
Márianosztrai kolostor

Címük:
2629 Márianosztra, Rákóczi u. 12.

(Institutum Franciscalium Missionarium a Maria)
Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társulata címere
A kongregációt a francia Héléne de Chapotin de Neuville, a Kínszenvedésről nevezett Mária anya alapította 1877-ben az indiai Octacamundban.
Az intézmény 1890-ben nyerte el a pápai jóváhagyást. Szabályaik alapja Szent Ferenc harmadik rendjének regulája. A nővérek a kontemplatív ima és az apostoli tevékenység által az egyetemes missziónak szentelik magukat. A szegénység, a tisztaság és az engedelmesség megtartására tesznek örök fogadalmat.
Jelenleg (1989) az 5 világrész 75 országában, 53 tartomány keretében 900 helyen 8635 misszionárius nővér teljesíti sajátos hivatását.

Magyar földre 90 éve, 1899. augusztus 12-én érkezett két nővér Zichy gróf hívására. Az angolkisasszonyokhoz jártak magyar nyelvgyakorlatra. 1990. augusztusában újabb nővérek érkeztek, és a Szabóky (ma Bíró Lajos) utca egy bérházában óvodát és bölcsődét nyitottak, látogatták a környék szegényeit. Ajtajukra kiírták: „Egy tál meleg étel mindig kapható”. 1902-ben a Hermina úton jött létre új alapítás. Ez lett magyarországi anyaházuk. Védőszentjük a Kínában vértanúhalált halt hét nővér egyike: Boldog Hermina.

(Filles de la Charité de Saint-Vincent de Paul)

A Társulatot Páli Szent Vinde (1589-1660) és Marillac Szent Lujza (+1660) alapították 1633-ban Párizsban.
Marillac Szent Lujza

Szent Vince, létrehozva az első klauzóra nélküli női közösséget, így határozta meg a "szeretetleányok", az irgalmas nővérek élethivatását:
"Szeressék és kövessék Urunkat, Jézus Krisztust, a szeretet forrását és példaképét, s szolgáljanak neki testileg és lelkileg a szegények személyében, legyenek azok akár betegek, akár gyermekek, akár foglyok vagy olyanok, akik szégyenlik megvallani szegénységüket".

Az irgalmas nővérek életkerete: "....kolostoruk a betegek háza, cellájuk egy bérlakás, kápolnájuk a plébániatemplom, kolostorfolyosójuk a város utcái és a kórházak betegszobái, klauzúrájuk az engedelmesség."

Mottójuk: "Krisztus szeretete sürget minket!" (2Kor 5,14)

Az irgalmas nővérek minden évben, március 25-én tesznek fogadalmat egy esztendőre. Negyedik fogadalmukkal a szegények szolgálatára kötelezik el magukat.
A szegények világában készen állnak minden szolgálatra. Főbb munkaterületeik: betegápolás, szegénygondozás, árvák nevelése, börtönpasztoráció, szegény gyermekek tanítása, hajléktalanok gondozása. Szinte kezdettől jelen voltak missziós országokban is.

(Congregatio Sororum a Divino Redemptore)

Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek

Liguori Szent Alfonz (1696-1787) szabálya szellemében alapította: Elisabeth Eppinger, M. Alfonsa anya (+1867) Niederbronn városban (Elzász) 1849-ben.
Elisabeth Eppinger anya
A társulat sajátos célja a felebaráti szeretet gyakorlása, egyrészt a leányifjúság nevelése, másrészt a betegápolás és szegénygondozás által.
"Az Isteni Megváltóról nevezett nővérek életét annyira át kell hatnia Jézus Krisztus Lelkének, hogy szavaikban és tetteikben Ő váljék láthatóvá". (Első Szabály 1.)
A kongregáció tagjai házuk s későbbi anyaházuk Sopronban épült. A magyar megváltós nővérek közössége 1867-ben önálló kongregációvá alakult. 1950-ig 78 helységben működtek, a nővérek száma meghaladta az 1200-at.

Magyar megváltós nővérek vezetik az egyik ismert római zarándokházt (Villa Mater Redemptoris, Via Francesco Tomagno 38, I-00168 Róma), Ausztriában pedig leányotthont tartanak fenn (Senefelder str. 6. A-4020 Linz).

A kongregáció tisztelettel ápolja a budai Margit-intézet tanárának, az 1942-ben fiatalon elhunyt Dobay M. Etelka nővérnek emlékét.

(Societas Filiarum Divinae Caritatis)

A Társulatot Lechner Mária Franciska (1833-1894) bajor tanítónő alapította Bécsben 1868-ban. Egyházi jóváhagyása: 1891.
A Szabályok Szent Ágoston Regulájára épülnek.
Lechner Mária Franciska
Franciska anyának az volt az eszménye, hogy leányai közösségi életének a három Isteni Személy kölcsönös szeretetáramlása legyen az alapja és példaképe.
Ezért nevezte el a Társulatot az isteni szeretetről. Az Isteni Szeretet Leányainak szívükben ezzel az isteni szeretettel kell minden ember, különösen a szenvedők felé fordulniuk. Jézust követve az Isteni Szeretet Leányai is kimennek a világba, hogy továbbadják azt a szeretetet, hogy tanúi legyenek ennek a háromságos szeretetnek az emberek között.

Az alapító jelmondata: "Mindent Istenért, a szegényekért és kongregációnkért!"

A Társulat lelkiségének sajátos vonásai:
- tevékeny apostoli szolgálat,
- készség a változásokra, mozgathatóság,
- apostoli ima mint tipikus imaforma,
- képesség arra, hogy a tevékenységben Istent találják meg, Vele legyenek és Őt szolgálják
-a szív és lélek egysége.

(Congregatio sororum Divini Salvatoris)
Salvator Nővérek címere
Szent Ágoston Regulája szellemében alapította Franz Jordan (1848-1918) és az Apostolokról nevezett Mária anya (1833-1907) 1888. december 8-án. Pápai jóváhagyás: 1926.
Apostolokról nevezett Mária anya

"Azért lépünk be a rendbe, hogy magunkat teljesen a közösség szolgálatára ajánljuk. A kolostorban teljesen el kell feledkeznünk önmagunkról, hogy egészen másoknak szolgáljunk. Minél inkább megtisztul a lélek az önzéstől, annál fogékonyabbá válik Isten kegyelmére." (Mária anya)

A Salvator nővérek apostoli célkitűzése: a leányifjúság nevelése, óvodák, árvaházak, szociális otthonok vezetése, valamint betegápolás kórházakban és családi otthonokban. A kongregáció missziós országokba is küldi nővéreit.

Magyarországon 1899-től működtek. Budapesten két kórházat vezettek, Óbecsén szegénygondozást végeztek, több piarista rendházban háztartásvezetést vállaltak, Budapesten, Nagykátán, Tápiósápon és Karcagon iskolákat tartottak fenn.

(Sorores Carmelitae de Divino Corde Jesu)

Alapította: Maria Tauscher van der Bosch, Szent Józsefről nevezett Mária-Terézia anya (+1931), Berlinben, 1891-ben.
Maria Tauscher van der Bosch

"Az a legforróbb vágyam, hogy a mennyországból is könnyeket száríthassak és lelki sebeket gyógyíthassak"
(Mária Terézia anya, halála előtt).

A kongregáció sajátos karizmája: a kor követelményei szerint kapcsolja össze a kármelre jellemző egyszerű szemlélődő imát és az apostoli szolgálatot; reményt akar adni az otthontalanoknak, az idős nemzedéknek és a kereső fiataloknak, ahogyan azt ma Avilai Szent Teréz tenné.

Apostoli tevékenységük: vallásoktatás, az árvák, elhagyott gyermekek nevelése, szegénygondozás és az otthontalanok szolgálata.

Magyarországon először Újpesten alapítottak 1907-ben fiúotthont. További intézményeik: Budapest (tartományház, szegén y gyermekek napközi otthona), Újpest (otthon, óvoda, napközi szegény gyermekek számára), Pestszentlőrinc (szegény gyermekek otthona), Gyón (szegény gyermekek otthona, óvoda, napközi), Berhida (szegény gyermekek otthona, napközi), Gyömöre (otthon, napközi), Heves (szegény gyermekek otthona).

1950-ben 120 volta nővérek száma.
1990-ben Berhidán napközi otthont nyitottak.

(Petites Soeurs de Jésus)

Charles de Foucauld (1858-1916) éltétől és írásaitól ihletve alapította Jézusról nevezett Madeleine kistestvér (+1989) a szaharai Touggourt-ban, 1939. szeptember 8-án.

Jézusról nevezett Károly testvér (Charles de Foucauld) nyomába lépve Jézus kistestvérei szemlélődő életet folytatnak a világban, előszeretettel a szegények, kicsik, elhagyatottak, üldözöttek és a társadalom peremére szorultak világában.

A názáreti Jézust követve kis csoportban, testvéri közösségekben élnek. Egész életükkel tanúsítják: Isten előszereteteel szereti a szegényeket. Bárhol vannak, arra törekszenek, hogy kétkezi munkájukból élve osztozzanak a szegények sorsában.
Lelkiségüket Betlehem misztériuma, a szegénység, az egyszerűség, az Atyába vetett derűs bizalom és akaratára való gyermeki ráhagyatkozás jellemzi. Imájuk és egész életük középpontja az Eucharisztia. Jézus életét adta azért, hogy összegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit; a kistestvérek ezért a jézusi egységért ajánlják fel életüket. Egész lényükkel, létükkel akarják "kiáltani az Evangéliumot". Charles de Foucauld szellemében imádkoznak minden ember, s különösen mohamedán testvéreik üdvösségéért. Az öt világrész 64 országában 289 testvéri közösségben 60 nemzetiséget képviselő 1400 kistestvér él.