Női Szerzetesrendek |
(Ordo Sanctissimi Redemptoris) Az egymástólfüggetlen kolostorokat az alapító életeszménye köti össze: Viva memoria Jesu, a megváltó Jézus Krisztus követése. Szigorú szemlélődő életet élnek, külső apostoli tevékenység nélkül. Imádkoznak és kezük munkájával keresik meg a mindennapit. 1989-es adatok szerint 37 kolostorban 635 redemptorista apáca él s imádkozik megváltott testvérei üdvösségéért. Egy közeli cím: Redemptoristinnen Kloster Maria Cleste Crostarosa írásaiból: "Krisztus azért halt meg, hogy mint Feltámadott tovább éljen testvéreiben." "Istenem, arra hívtál meg, hogy életemben megújuljon szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak misztériuma. Azt akarod, hogy a Szentlélek erejében a te szeretetedet sugározzam szét a világra, hogy így az emberi arcokon megjelenjék a megváltó Jézus világossága." |
|||
(Auxiliatrices des Ames de Purgatorie) Eugenie Smet, a Gondviselésről nevezett Boldog Mária (1825-1871) alapította 1856-ban Párizsban. A kongregáció lelkisége Loyolai Szent Ignác Szabályára épül. A nővérek évente elvégzik a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat, a noviciátusi évben pedig magát a 30 napos nagy lelkigyakorlatot. Első apostoli munkaterületeik: házi betegápolás a szegények szolgálatában, gyermeknevelés, felnőttek vallásoktatása és missziós evangelizálás. |
|||
(Figlie di Maria Ausiliatrice) Iskolákat, ifjúsági otthonokat tartanak fenn, a missziós országokban kórházakat vezetnek, a helyi adottságoknak megfelelően részt vesznek az ifjúság lelkipásztori gondozásában. A belépés előfeltétele a testi-lelki egészség, a vidám természet, az alkalmazkodókészség, a fiatalok odaadó szeretete. Szerzetesi képzésben az első tájékozás 1 év, jelöltidő 10 hónap, a noviciátus 2 év, az ideiglenes fogadalom 6 éve után következik az örök fogadalom. Központi anyaházuk: |
|||
(Congregatio Sororum Caritatis de Szatmár) Az alapító elgondolása szerint a Társulat célja: nőnevelés, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása, de nem csupán kórházakban és intézményekben, hanem mindenütt megkeresve a szegényeket, elhagyatottakat és betegeket. Az irgalmas nővérek az Úr Jézust szolgálják minden embertestvérükben. Az irgalmas nővéreket az őszinte alázat, a közvetlen egyszerűség és a segítő, nagylelkű szeretet hatja át. Kihasználják a mindennapi élet apró lehetőségeit, hogy egymásnak örömet szerezzenek. Osztoznak egymás örömeiben és szenvedésében. A közös hivatás és a közös cél egy családdá forrasztja őket. |
|||
(Congregatio Parvarum Sororum Pauperum, Petites Soeurs des Pauvres) Alapító: Jeanna Jugan, a Szent Keresztről nevezett Mária nővér, 1839. St. Servan (Franciaország). Az "lapítás" úgy történt, hogy az egyszerű szolgáló egy elhagyatott szegényt fogadott be, saját ágyába fektette és haláláig gondozta. Példáját mások is követték, így állt össze a közösség. Koldusszegénységben éltek, s hogy gondozottaikat el tudják látni, maguk koldultak. "A Szegények kis nővérei a lehető legjobbat választották. Nekik a szegény ember jutott osztályrészül, a szegénység példaképe pedig maga az Úr Jézus" (X. Pius). Ma 5 világrész 30 országában 247 intézményben, több mint 400 kis nővér gondozza a szegényeket és elhagyatott öregeket. Központi anyaház: La-Tour St. Joseph, St. Pern Tel.: 99-688-006 A Szegények Kis Nővéreinek Magyarországon Rákospalotán volt házuk. A Károlyi Sándor gróftól 1905-ben kéapott épületben 10 kis nővér élszáz idős férdit és nőt gondozott 1950-ig. Boldog Jeana Jugan tanításából: Amikor szegényeinek koldult: "Egy kevés fára volna szükségem, hogy örömet szerezzek Jézus Krisztus Teste egy tagjának." |
|||
(Congregatio Sororum Pauperibus Succurentium) Az alapítók az Evangélium szellemében az akkori magyar társadalom legszegényebbjeit akarták szolgálni. A szervezett szegénygondozás, az ún. "Egri norma" a szegénygondozó nővérek által vált országos normává. A nővérek a háromevangéliumi tanács mellé egy negyediket is csatolnak: az áldozatos szegénygondozás fogadalmát. Példaképük az Úr alázatos szolgálója, a Boldogságos Szűz Mária. Sajátos karizmájuk: a ferences szellemű evangéliumi élet, az Eucharisztia bensőséges tisztelete és a szegények szegényként való szolgálata. |
|||
(Societas Filiarum Sancti Benedicti) 1927-ben a Tiszán innen, az újfalusi tanyák vidékén, néhány fiatal leány Berecz Erzsébet bencés obláta kezdeményezésére közös életet kezdett. A tősgyökeres magyar szerzetesközösség Tiszaújfalun építette fel első szerény otthonát. A következő években még 8 helyen létesült zárdájuk: Budapesten, Csépán, Szarvason, Tiszaugon, Csugaron, Szerencsen, Szentkirályon és Jakabszálláson. A megszentelő bencés ősök szelleméből táplálkozva Krisztus örömhírét vitték el a legszegényebbeknek. Szolgálatukért és nevelésükért vállaltak minden elképzelhető feladatot: a tanítástól a betegápoláson keresztül a leghétköznapibb munkáig. |
|||
(Elisabethinae) Magyarországon Esterházy Imre hercegprímás meghívására először Pozsonyban telepedtek meg 1744-ben. Budára II. József küldött Bécsből 18 Erzsébet-apácát azzal a céllal, hogy a polgárság számára legyen egy női kórház. Az első csoport 1785. november 6-án érkezett Budára. A magyar hivatások jelentkezésével a Fő utcai Erzsébet-kolostor és kórház függetlenné vált. A nővérek száma 1927-ben 39, 1941-ben 62 volt. Az újpesti közkórházban is ők végezték az ápoló szolgálatot. Az Árpád-házi Szent Erzsébet lelkisége és Szent Ferenc reguláris harmadrendi szabálya szerint élő betegápoló és szegénygondozó apácák Európa-szerte 15 egymástól független kolostorban teljesítik szent hivatásukat. Napirendjük: reggel fél hatkor zsolozsma, szentmise és elmélkedés, egész napos betegszolgálat, közös esti zsolozsma és pihenés. |
|||
(Tertius Ordo Regularis) "Azok, akiket az Őr a szemlélődő életre hívott meg, naponta megújuló örömmel nyilvánítsák ki odaadásukat Istennek és ünnepeljék azt a szeretetet, amellyel az Atya szereti a világot, aki minket teremtett, megváltott, és egyedül az ő irgalmából üdvözíteni fog". (Reg. 3,9). "A testvérek és nővérek szeressék az Urat teljes szívükből és elméjükből és minden erejükből, felebarátjukat pedig, mint önmagukat. És magasztalják az Urat tetteikben, mert azért küldte őket az Úr szerte a világba, hogy szóval és tettel tanúságot tegyenek az ő szaváról és tudassák mindenkivel, hogy Őrajta kívül nincs mindenható" (Reg. 9,29). Szent Ferenc Regulájának ezekre a pilléreire épül az egyik legfiatalabb magyar alapítású szerzetesközösség. Még alig van történetük: 1981-ben halk, észrevétlen megalakulás, l985-ben jött el az első noviciátus ideje, 1986 első fogadalmuk éve, 1989-ben kapták meg az egyházi jóváhagyást. |
|||
(Steyler Missionsschwestern) A Stexl nevű kis holland faluban Arnold Janssen 1875-ben alapította meg az Isteni Ige Társságot (S.V.D., Societas Verbi Divini) és hívta életre az első missziós házat. Missziós tevékenységük rendkívül sokrétű: tanítás, nevelés, lelkipásztori munka, betegápolás, szociális szolgálat, felnőttek kulturális és hitbeli képzése, tanácsadó szolgálat anyáknak, családoknak, együttműködés a sajtóval és a rádióval, stb. Lelkiségük alapelve: Isten minden embert üdvözíteni akar Fia, Jézus Krisztus által. A Szentlélek szolgálói ezért mindig készséggel indulnak olyan területekre, ahol még egyáltalán nem, vagy csak alig ismerik az Evangéliumot. |
|||
