(Societas Filiarum Sancti Benedicti) 1927-ben a Tiszán innen, az újfalusi tanyák vidékén, néhány fiatal leány Berecz Erzsébet bencés obláta kezdeményezésére közös életet kezdett. A tősgyökeres magyar szerzetesközösség Tiszaújfalun építette fel első szerény otthonát. A következő években még 8 helyen létesült zárdájuk: Budapesten, Csépán, Szarvason, Tiszaugon, Csugaron, Szerencsen, Szentkirályon és Jakabszálláson. A megszentelő bencés ősök szelleméből táplálkozva Krisztus örömhírét vitték el a legszegényebbeknek. Szolgálatukért és nevelésükért vállaltak minden elképzelhető feladatot: a tanítástól a betegápoláson keresztül a leghétköznapibb munkáig. A magyar bencés testvérek szolgálatának 1950 vetett véget. Számuk 2989-ben 27-re apadt. Pannonhalmán folytatják, Tiszaújfalun pedig ismét megkezdik a közös életet és a testileg-lelkileg leginkább elhagyatottak szolgálatát. "A magyar jövő munkásai Szent Benedek Leányai" (Kühár Flóris). Dímük: Skolasztika perjelnő jelszava: Szeretni, égni: mindig, mindig! Naplójából: "Ó, megérthetetlen, megmérhetetlen, végtelenül irgalmas, édes gyöngéd Szeretet, add, hogy egészen Tied legyen szívem egész életemben, Neked zengjen hálát lelkem, add, hogy elmerüljek Benned és elégjek Érted!" 1928-as Munkanaplójából: "Benkó Magdolna lábát felvágtuk és bekötöztük. Kocsis Marinak fogcseppeket adtunk. Varga Pista kezét, arcát bekötöztük, erősen gennyednek. Reggel kihozattuk a doktort, utasítása szerint aztán négy majori gyereket kezelésbe vettünk. |
|||