(Sorores Ordinis S.Basilii Magni) A szerzetesi élet célja: "tökéletesedni Isten szeretében és a szeretet tüzét másokban is lángra lobbantani" (Nagy Szent Vazul). Szent Vazul a szerzetesi életet átszövő liturgikus és egyéni imában Isten dicsőítésének biztosította az első helyet, a másodikat pedig a testvéri szeretetszolgálatnak. Ő maga adott példát minerre, amikor vagyonát szétosztotta a szegények között, kórházakat, árvaházakat létesített, szegénykonyhát állított fel. A honfoglalás után a X. században elsőként bizánci szerzetesek telepedtek le a magyar földön. Bulcsu és Gyula vezér Bizáncban vették föl a keresztséget. Gyula is jelen volt, amikor Theophilaktosz pártriárcha püspökké szentelte Hierosztheoszt, Magyarország első püspökét. A bizánci főpásztor szerzetesek kíséretében érkezett hazánk földjére. Elsőként ők ismertették meg a magyarokkal a keresztény hitet. Hét évszázad múltán új ágat hajtott az ősi fal. 1935-ben Dudás Miklós bazilita rendfőnök, később hajdúdorogi püspök Máriapócson ismét letelepítette a bizánci szertartású görögkatolikus bazilita nővéreket. Apostoli munkaterületek: a máriapócsi kegytemplomot gondozták, liturgikus ruhákat készítettek; bekapcsolódtak a nevelés munkájába: árvaházat, leányintézetet, elemi iskolát és óvodát vezettek. Bazilissza nővérek: számuk 71 házban 812. |
|||