(Shool sisters of Notre Dame) A kongregációlelki célkitűzése, karizmája: A kongregáció apostoli célkitűzése: iskolákban és az élt minden területén oktatás és nevelés. "Krisztus szeretete késztet arra az elhatározásra, hogy a nevelésre irányuló apostoli szolgálatunkkal teljesítsük küldetésünket. Számunkra a nevelés azt jelenti, hogy az Isten képére és hasonlatosságára termetett embereket teljes kibontakozásukhoz segítjük és képessé tesszük arra, hogy latba vessék adottságaikat a föld emberhez méltő alakításában. Abban a meggyőződésben nevelünk, hogy az ember megváltoztatásával megváltoztatható a világ" (Konst. 22.) Az alapító - maga is tanítónő - hármasával-négyesével küldte ki a nővéreket falvakba, tanyavilágba, a legszegényebbekhez, azokhoz, akik még ebben a környezetben is a legkiszolgáltatottabak voltak: a gyermekekhez, a fiatal leányokhoz. 1848-ban áthajózott Amerikába - ahol azóta hét tartományban dolgoznak iskolanővérek. 1858-ban Magyarországra jött, s Temesvárott megvetetee a magyar tartomány alapjait. A szegény iskolanővérek ekkor már százával működtek német nyelvterületen, Terézia anya sok nehézség árán biztosította az egységes rendi kormányzást. A kongregáció Szabályait a Szentszék 1865-ben hagyta jóvá. Temesvárról indultak a nővérek újabb erdélyi és délvidéki alapításokra: Perjámos (1860), Lippa (1862), Versec (1864), Lugos (1874). Temesvárott is két újabb zárdaiskola nyílt. Szeged (1873), Földeák (1881), Kiskunmajsa (1894), majd a debreceni Svetits intézet következett (1896). További lapítások: Nagybecskerek, Nákófalva, Kolozsvár, Dés, Gödöllő,m Fonyód, Igal, Zsámbok, Pusztamérges, Csorvás, Kétegyzháza, Makó... Terézia anya karizmájának szellemében a magyar iskolanővérek eleinte kizárólag óvodákat, elemi iskolákat és árvaházakat vezettek. Köüzépfokú tanintézetük csak Temesvárott, Kolozsvárott, Debrecenben és szegeden volt. Itt is főképp tanítónőképzés folyt, közvetve tehát ezek az intézmények is a népoktatást szolgálták. Terézi anya halálakor (1879. május 9.) már 2500 szegény iskolanővér szolgálta a legszegényebb gyermekeket Európában és Észak Amerikában. A kongregáció nemzetközi egységét sem a földrajzi távolság, sem a történelmi viharok nem tudták megbontani. A legfájdalmasabb megpróbáltatás a magyar tartományt sújtotta. Címük: A nemzetközi kongregáció eközben további országokban vállalta a jézusi küldetés folytatását. Észak-Amerikából (USA, Kanada) a nővérek latin-amerikai missziókba indultak. Egymás után nyitottak iskolákat Brazíliában, Chilében, Argentínában, Paraguayban, Bolíviában, Peruban, továbbá Közép-Amerika négy országában. Amerikai iskolanővérek indultak Távol-Keletre is: Japánba, Guam és Yap szigetekre, hogy aztán a megerősödött japán tartomány néhány nővére 1987-ben Belső-Ázsiában, az evangelizálást szigorúan tiltó Nepálban kezdje meg nevelő szolgálatát. A zsinat után kezdődött meg az afrikai letelepedés. Sierre Leona, Ghána, Kenya, Libéria és Nigéria a nevelés új lehetőségeit kínálták fel. Az iskolanővérek nem iskolákat nyitottak, hanem elsősorban a helyi szerzetes kongregációk nővéreit tanítják és a nők nevelésébe kapcsolódnak be. Európában a következő országokban vannak jelen: a két Németország (három tartomány), Anglia, Olaszország, Jugoszlávia, Ausztria, Lengyelország, Románai (Erdély), Svédország, Svájc és Csehszlovákia. A közel 7000 iskolanővér nemzetközi anyaháza: Via della Stazione Aurelia, 95 "Mária az Egyház és Kongregációnk Anyja, szeretettel szólít minket: AMIT MOND, TEGYÉTEK." (Konst.) "Az egész világon akárhová elmegyünk, ahová csak hív minket az Úr!" |
|||
