A templom az ISTEN HÁZA az emberek között, a krisztusi közösség otthona. Kifejezi egybetartozásunkat, testvéri közösségünket,ahogyan összegyülekezünk, mint egy Atyának gyermekei, ahogyan közösen dicsőítjük Istent, ahogyan közösen leszünk vendégei Krisztus áldozati lakomájának. A templom egyik latin-görög elnevezése: "ecclesia" ezt fejezi ki. /= gyülekezet, közösség/.

A templomokat rendeltetésük szerint különböző csoportokra osztjuk.

SZÉKESEGYHÁZ vagy DÓM a neve a püspöki templomoknak. Ez az egyházmegye főtemploma.

PLÉBÁNIATEMPLOM egy-egy egyházközség, plébánia lelki központja.

KÁPOLNA az egészen kicsi templom, vagy azokat nevezzük kápolnának amelyek más épületekbe vannak beépítve, pl. házikápolna.

Vannak olyan nagyobb jelentőségű templomok, melyek külön liturgikus kiváltságokkal rendelkeznek, ezek a BAZILIKÁK. Ilyen rangot a pápa adományoz a templomnak.

latin: Szentségház; az Oltáriszentség őrzésének helye. Krisztus a szentmisében közénk jön a kenyér és a bor alakjában, és közöttünk is marad. Ezért őrizzük tisztelettel az Oltáriszentséget. Ezáltal lesz a katolikus templom Isten jelenlétének a helye.

A tabernákulumot úgy helyezik el, hogy a figyelem könnyen ráirányuljon. Állandóan kis lámpa ég mellette figyelmeztetőül. Ez az un. öröklámpa (örökmécs). A tabernákulumban jelenlévő Krisztust térdhajtással szoktuk köszönteni. Nagyobb templomokban, székesegyházakban a tabernákulumot valamelyik oldalkápolnában helyezik el, hogy az imádságnak, adorációnak nyugodt körülményeket biztosítsanak.

latin: hálaadó mise (egy ókeresztény latin himnusz kezdő szavai - "téged Isten (dicsérünk)" - után)

görög: az istenek születéséről, származásáról szóló hagyomány

görög-latin: hittudomány

latin: A Biblia két fő részének neve: Ótestamentum =Ószövetség, Újtestamentum= Újszövetség

görög: csodatevés, csodatétel

Egy 16. százaban alapított katolikus szerzetesrend tagja (Theato olasz püspöki székhely nevéről).

görög: Isten tökéletességét és mindenhatóságát a világon meglevő bajokkal és nyomúsággal összeegyeztetni igyekvő teológóiai mű

görög: az Istennek látható alakban (szimbolikusan v. emberalakban) való megjelenése.