Minden szokásos elképzeléssel ütközik, ha a Magnificatot a templomban való bemutatás utánra tesszük. Mégis, fentebb már megállapítottuk, hogy Mária ezt nem énekelhette annak látogatásnak alkalmával, amelyet a gyermekségtörténet elbeszél. Annyit félreérthetetlenül közöl a szerző, hogy a Magnificatot Mária énekelte és Erzsébet látogatása alkalmával. Így kénytelenek vagyunk egy másik, későbbi látogatásra gondolni, amelyet Mária Erzsébetnél tett, de források nem beszélnek róla.

Többnyire így képzeljük el a történteket: Józsefnek egy napon el kellett mennie Betlehembe, mert a császári Róma azt kívánta, hogy felvétesse magát a népszámlálási jegyzékbe. Amint elintézte volna ezt az ügyet, azonnal vissza akart térni Názáretbe. Csakhogy Máriát is magával vitte, ki amint megérkeztek Betlehembe, egy istállóban megszülte gyermekét. Aztán jöttek a bölcsek keletről, tudatták Józseffel, hogy hogyan áll a dolog Heródessel, és sürgették, hogy Máriával és a gyermekkel együtt meneküljön Egyiptomba.

Ha azonban pontosabban utánanézünk, az események sora másként áll előttünk. Először a korabeli Palesztina útviszonyaival találkozunk. Ezeket az utakat részben és helyenként még ma is látni lehet. Nem voltak kikövezve és gondozva. Kerékcsapástól felvagdalt, hepehupás, többnyire éles kövekkel teli ösvények voltak inkább, mint rendes utak. S rendszerint toronyiránt közelítették meg céljukat, hegyre föl, völgybe le, nem sok tekintettel az emelkedőkre. Egy ilyen úton végigmenni, vagy szamárháton ülve utazni is nagyon fárasztó dolog volt. Ha most figyelembe vesszük, hogy Mária hamarosan Betlehembe érkezése után szült, a háromnapos fárasztó utat terhességének utolsó szakaszában kellett volna megtennie. Máriának és Józsefnek tényleg nem lett volna otthona?

A válasz aránylag egyszerű. A gyermekségtörténetben ugyanis nem azt olvassuk, hogy „Történt, mikor megérkeztek”, hanem ezt: „Történt, hogy miközben ott tartózkodtak” (Lk 2,6). Amennyire jelentéktelennek tűnik ez a különbség, annyira fontos számunkra. Ez ugyanis kizárja azt, hogy Mária azonnal megérkezésük után szült volna, tehát azt is, hogy közvetlen előtte utazott volna Názáretből Betlehembe. A szöveg sokkal inkább azt sugallja, hogy Mária és József már hosszabb ideje Betlehemben tartózkodott, mikor Jézus megszületett. Hogy milyen hosszú lehetett ez az idő, az idézett szövegből nem derül ki. Hónapok lehettek.

A kor szokásai szerint 12 hónappal az eljegyzés után következett el a nap, amikor a vőlegény saját házába vezette a menyasszonyt, és elkezdődött közös házaséletük. Csak veszély idején szegték meg ezt a szabályt, pl. a zsidók második felkelésének idejében (132-135 Kr.u.), amikor a római helyi hatalmak az első éjszaka jogát követelték. Mária korában azonban az országban rend és nyugalom volt.

Mikor Mária három hónapos tartózkodása után visszatért Erzsébettől, látta, hogy József előtt fel kell tárnia helyzetét. Mások társaságában ezt nem tehette, a helyi szokások szerint viszont a jegyeseket nem hagyták magukra. Úgy látszik, hogy az a szerző, aki a Máté evangélium gyermekségtörténetét írta, éppen ezt a helyzetet tartotta szem előtt, mikor a következőket írta: „Krisztus születése így történt: Anyja Mária, József jegyese, még egybekelésük előtt méhében fogant a Szentlélektől. Férje, József, igaz ember volt…” (Mt 1, 18). Miért ez a tapintatos fogalmazás? A görögben a szöveg egy része így hangzik: „úgy találták, hogy Mária méhében fogant”. Ez jelzi, hogy nem József volt az, aki felfedezte Mária titkát, valahonnan mástól tudta meg, mi történt menyasszonyával.

Úgy látszik, Mária senkinek soha nem beszélt arról, hogy történt, amit az evangélista így ír le: „A Szentlélek szállt rá, és a Magasságbeli ereje árnyékozta be” (Lk 1, 35). „Elragadtatott a harmadik égig”, ahogy Szent Pál látomása jelzi? – nem tudjuk. Ezt Mária megőrizte szíve legszemélyesebb titkának. Azt azonban nem tudta elrejteni, hogy édesanya lett. Próbáljuk csak elképzelni a helyzetét:

MS mester: Mária látogatása Erzsébetnél

Isten műve volt, hogy élet fogant a szíve alatt, miközben el volt már jegyezve, tehát az akkori erkölcsi felfogás szerint meg kellett őriznie szűzi tisztaságát. Milyenkövetkezményekkel kellett számolnia, mikor kiderült, hogy ez alatt az idő alatt édesanya lett?

Ünnepe: augusztus 15.Tiziano: Mária mennybevétele

Nagyboldogasszony prefációja


Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös,
hogy mindig és mindenütt hálát adjunk Néked,
szentséges Úr, mindenható Atyánk, örök Isten:
mert a Boldogságos Szűz Máriát
ma testestől fölvetted a mennybe.

Ezzel ő lett az Egyház megdicsőülésének
kezdete és példaképe,
zarándok népednek pedig vigasztalása és reménye.
Méltán kímélted meg Őt a sír enyészetétől,
hiszen szeplőtelen szüzességében
ő hozta világra emberré lett Fiadat,
a mi Urunk, Jézus Krisztust.

Fölségedet általa dicsőítik az Angyalok
imádják az uralkodó Szellemek, félik a Hatalmasságok;
boldog ujjongással Téged ünnepelnek
az összes égi Szellemek és boldog Szeráfok.
Fogadd el, kérünk az övékkel együtt a mi szavunkat is,
midőn alázatos dicsőítéssel énekeljük:

Szent vagy...!

Mária halála

Jó lenne, ha tudnánk, mikor halt meg Mária, erről azonban semmi közvetlen hagyomány nem szól. Jóakaratú jámbor hívők úgy vélték, hogy Mária nagyon sokáig, több, mint száz évig élt. Bár feltétlen bizonyossággal nem tudunk időpontot mondani, bizonyos valószínűséggel mégis meg tudjuk közelíteni ezt a kérdést.

Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Jézus halálakor még semmiféle mariológia nem létezett. Nem is létezhetett, hiszen az ősegyház először Jézus személyének teológiáját dolgozta ki, s csak azután vált lehetségessé, hogy Máriának Jézushoz és híveihez fűződő viszonyát is részletesen kibontsák, és fokozatosan ismertté tegyék. Arra azonban gondolnunk kell, hogy legalább azoknak az asszonyoknak kis körében, akik Jézus kíséretében voltak, Mária a tiszteletet súroló megbecsülésnek örvendett. A gyermekségtörténet, amely nagyrészt tőle származik, bizonyságot ad erről (Lk 1-2. ff.)

(Forrás: A szentek élete harmadik, javított kiadás, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója 1990.)
„Egy Szűz Dávid házából”

Mária a zsidóság egy nagyon tiszteletben álló nemesi családjának leánya volt. Hogy Dávid király törzséből származott, Lk 1,27, 32-ből következik. A szöveg így hangzik: Isten elküldte Gábor angyalt Názáretbe „egy szűzhöz, aki egy József nevű férfi jegyese volt, Dávid házából, s a szüzet Máriának hívták”. A kijelentés kétségtelenül Máriára vonatkozik. De ki származik Dávid házából: Mária, vagy József? A szöveg, ahogyan ránk maradt, nem szerencsésen lett fogalmazva, különben nem maradna nyitva ez a kérdés. Ez annál feltűnőbb, mert a gyermekségtörténetet (Lk 1,5 -2,52) nagyon egyszerűen és világosan fogalmazták meg, s a néhány homályos helyet későbbi adatok alapján ki lehet deríteni. A gyermekségtörténet ugyanis már régen írásba lett foglalva, mielőtt még Lukács ismerte volna, és röviddel evangéliumának publikálása előtt felvette művébe. Ehhez járul még, hogy eredetileg héber nyelven írták, s a görög fordításban néhány hozzátoldást kapott. Ilyen betoldás a Józsefre vonatkozó megjegyzés is. Ha kiemeljük a szövegből ezt a részt: „aki egy József nevű férfi jegyese volt”, előttünk áll a minden valószínűség szerint eredeti, világos, félreérthetetlen szöveg: „ egy szűzhöz, Dávid házából, s a szüzet Máriának hívták”.

Ünnepe: augusztus 13.
* Como, 1611. május 19.
† Róma, 1689. augusztus 12.
Boldog XI. Ince


Istenünk, ki Boldog XI. Ince pápát megerősítetted, hogy biztosítsa Egyházad szabadságát, győzelmet arasson a hit ellensége fölött, s a hívekben megújítsa az erényes életet, közbenjárására, kérünk, engedd, hogy mi is erős hittel diadalmaskodjunk a gonosz lélek cselvetésein, és elnyerjük Tőled az örök élet jutalmát! (Magyar Misekönyv 1969.)
A Comóból származó Odeschalchi Benedek nagyon gyors és sikerekben gazdag egyház pályát futott be. Kezdetben katonatiszt akart lenni, Nápolyban jogi doktorátust szerzett, majd elhatározta, hogy pap lesz. 1645-ben, amikor mindössze 34 esztendős volt, bíboros lett. Közismert volt példás élete: tisztasága, egyszerűsége, fáradhatatlan jótékonysága. A harmincéves háború utolsó éveiben Ferrarában volt pápai követ. Miközben a mindenfajta népből való csapatok átvonultak a velencei köztársaság területén, és nyomorgatták az egyébként is éhező népet, Benedek „a szegények atyja” nevet vívta ki magának. XIV. Lajos király és udvarával szemben mindvégig a pápa oldalán állt, amit a király nem felejtett el neki. 1670-ben ugyanis, mikor a pápaválasztáson Odeschalchi kapta a legtöbb szavazatot, vétót jelentett be, és megakadályozta megválasztását. Hat évvel később, mikor ismét konklávét tartottak a választás újra Odeschalchira esett. Két hónapig tartottak a tárgyalások, míg XIV. Lajos hozzájárult a koronázáshoz. XI. Ince ilyen körülmények között foglalta el Szent Péter székét.

Ünnepe: augusztus 11.
* Assisi, 1193/94. jan.20., vagy júl 16.
† San Damiano-kolostor, 1253. aug. 11.
Assisi Szent Klára -Simone Martini freskója


Istenünk, ki Szent Klárát irgalmasan megtanítottad a szegénység szeretetére, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy a szegénység szellemében követhessük Krisztust, és így eljuthassunk szent színed látására!


Favarone lovag és Hortulana asszony elsőszülött leánya volt Klára. Családi palotájuk Assisi központjában, a San Rufinóról elnevezett székesegyház terének egyik oldalán állt. Klára még kisgyermek volt, amikor a városban összetűzések kezdődtek a nemesség és a polgárok között. Családja, amely az ősi és gazdag Offreducci-Favarone nemzetséghez tartozott, természetesen az összecsapások középpontjába került. A polgárok egyre türelmetlenebbül követelték jogaikat, s végül, 1198-ban megostromolták, beveték, és le is rombolták a város felett épült Rocca Maggiorét, amely az risztokrácia hatalmának szimbóluma volt.
1202-ben háború tört ki Assisi és Perugia között, s Klára családjának egy időre el kellett menekülnie Perugiába, mert nem voltak biztonságban a kereskedőktől és a polgároktól.

Különös, hogy ezekben az összetüzésekben az ellenség, a polgárok soraiban küzdött egy ifjú, aki később olyan meghatározó szerepet játszott Klára életében: a gazdag posztókereskedő, Pietro Bernardone fia, Ferenc.

Ünnepe: Augusztus 10.
+Róma, 258.

Lőrinc mint diákonus különösen gondot viselt a szegényekre és a betegekre. Mivel fődiákonus volt, másik hat társának munkáját is ő irányította. Maga is mosta a szegények lábát, és rendszeresen osztott közöttük alamizsnát. Legendája elmondja, hogy sok beteget gyógyított meg csodálatos módon, és vakok szeme világát is visszaadta.
Zubaran: Szent Lőrinc vértanú (metszet)
Mikor letartóztatták, a bíró első kérdése az Egyház kincseire vonatkozott. Szerinte ugyanis az Egyház mérhetetlenül gazdag volt, és nyilvánvalóan Lőrinc a kincstárnok. Hallották ugyanis és jelentették a bírónak is, hogy a pápa, mikor elhurcolták, odakiáltotta neki, hogy ossza szét az Egyház kincseit. Lőrinc kért a bírótól három napot, s megígérte, hogy elhozza az Egyház kincseit. Mikor a kiszabott három nap eltelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával és beteggel, és azt mondta a bírónak: ,,Íme, itt vannak az Egyház kincsei!'' A bíró úgy vélte, hogy gúnyolódik vele, ezért azonnal átadta Lőrincet a hóhérnak.

Mint sok más vértanúnak, a kivégzés előtt még egy lehetőséget adtak a haláltól való menekülésre, és felszólították Lőrincet: ,,Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!'' A győztes válasza így hangzott: ,,Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!'' Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették. -- A hívő nép pedig később az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat így nevezte el: ,,Lőrinc könnyei''.

Ünnepe: augusztus 8. (Emléknap)
Szent Domonkos, született Domingo de Guzmán (Caleruega, 1170–1175 k. – Bologna, 1221. augusztus 6.) középkori római katolikus prédikátor, a Domonkos-rend megalapítója és névadója volt. 1234-ben kanonizálta IX. Gergely pápa.
Fra Angelico: Szent Domonkos 15. századi freskójának részlete
A kasztíliai Caleruegában született, a tudósítások szerint módos családban. Nevét a Kasztíliában nagyon tisztelt Silosi Szent Domonkos után kapta. Szülei, Félix de Guzmán és Juana de Aza, illetve papi rangot viselő nagybátyja nevelték jómódban. Családja igen kegyes volt: Antonio nevű fivére világi papként, Manés nevű fivére és két unokaöccse domonkosként halt meg. (Manést és édesanyjukat később boldoggá avatták.) Domonkos Palencia iskolájában végezte igen eredményesen tanulmányait. Egy éhínség alkalmával állítólag minden vagyonát szétosztotta a szegények között, még értékes kéziratait is.

1196-ban belépett az osmai székesegyház kanonokjai közé, és 1201. január 13-án a káptalan alperjelévé tették. 1203–1204 és 1204–1205 között két diplomáciai küldetésen vett részt, melyek keretében VIII. Alfonz kasztíliai király trónörököse, Ferdinánd számára kértek feleséget Dániából, ám mire elvitték volna a menyasszonyt, az meghalt. Domonkos a küldetésen Acebói Diego, az osmai püspök kísérője volt, és miközben átutaztak Dél-Franciaországon, szembesültek az albigens eretnekség elterjedtségével. 1206-ban hazatérésük előtt Rómába utaztak, ahol Domonkos kérte III. Incét, hogy engedje keletre a kunokat téríteni. Az egyházfő erre nem adott engedélyt, viszont Domonkos kiválóan kamatoztathatta prédikátori képességeit a hazafelé vezető úton.