Imák a Szűz Anyához |
(Nagy Lajos királyunk alatt írhattak szép imádságokat Mária tiszteletére, egy egészen kis töredéke megmaradt egy régi kézzel írt kódex bekötési táblájában: Mária szüzességét magasztalja ó-magyar nyelven. /Königsbergi töredék/.) Világnak kezdetétől fogva rajtunk ez nem lett vala, hogy szűz lány fiat szülhessen és szüzességnek tüköre tisztán maradhasson, és nekünk hívünk benne ne lehessen. Tudjuk, látjuk őt szűz leánynak, ki ölében tart csodálatos fiút, füröszti, mossa, éteti, szoptatja, úgy ahogy anya szülöttjét. De ki légyen néki atyja, aztat nem tudhatjuk: az az Isten, mint ismerjük, kit szeplő nem illethet, mert ha Isten ő nem volna, benne bűnt is lelhetnénk.
|
|||
(A magyar nép egyike volt Európában a legelső népeknek, mely Szent Annát, Mária édesanyját bensőségesen tisztelte, Szent Anna legrégibb miséjét egész Európában a 800 évvel ezelőtt írt Pray-kódexben olvassuk. Ennek a Szent Anna-tiszteletnek emléke egy bájos, rövid imádság, amelyben az Üdvözlégyet nem Mária, hanem Mária édesanyjának tiszteletére imádkoztatták a magyar néppel több mint 400 évvel ezelőtt.) Üdvözlégy Mária, malaszttal vagy teljes, az Úr vagyon tevéled, a te malasztod legyen énvelem. Te vagy áldott az asszonyok közötte és áldott legyen szentséges anyád, Szent Anna asszony, kitől született a te szentséges és istenes tested, minden szeplő nélkül és fertelmesség nélkül nekünk. Ó édes Szűz Mária, tetőled pedig született az áldott Jézus Krisztus, Atyaistennek fia. Amen.
|
|||
(Mintegy hatszáz évvel ezelőtt a szentbeszéd után a hívő nép Miatyánkot és Avé-t imádkozott, utána pedig a Boldogasszony tiszteletére sok helyütt, mint középkorvégi irodalmunk tanúsítja (Peer-kódex, Gyöngyösi-kódex), ezt az alább közölt szép Mária-dicséretet imádkozta, amelyre minden bizonnyal a nép felelt.) Irgalomnak anyja, Mária! Prófétáknak élete! Paradicsomnak gyönyörűsége! Szentséges és tisztelendő szűz Mária!
|
|||
(1531-ben a Nyulak-szigetén, a mai Margit-szigeten Kata nővér, domonkos apáca a Thewrewk-kódexben gyönyörű imádságot írt le Mária Szívéhez, bizonyítva ezzel, hogy őseink már 550 évvel ezelőtt is ismerték a Mária-áhítatnak ezt a kivirágzását.) Mondásom van a te édes szívedhez, ó Mária: angyal fényességnek tüköre. Szólásom vagyon a te tiszta Szívedhez, e világnak nemes Asszonya!
|
|||
(Őseink nemcsak a Fájdalmas Anyát tisztelték Máriában, hanem együtt éreztek örömeiben is. Különösen Mária hét öröméről szerettek elmélkedni. Néhány évvel a mohácsi vész után írták le ezt a szöveget, amelyet az "Őseink legszebb imádságai" közöl. Ó Boldogságos szent Szűz Mária, Szentháromságnak temploma, mikor a malasztnak teljessége benned megnyilvánult és benned fogantatott a dicsőség királya: Második örömöd az volt, hogy mikoron te szép tengeri csillag a fényes Napot szülted, szüzen megmaradtál és el nem változtál: Harmadik örömöd volt, hogy a fényes csillag megjelent, és mikor szent Fiad megszületett és láttad, a három szent királyok hogyan imádták őt mint Istent és ajándékokkal tisztelték: Negyedik örömöd volt, mikor a szép Jézus harmadnapon halottaiból feltámadott, ki miatt hitünk erősödött:
|
|||
(És elküldötte az Isten Gábriel angyalt egy szűzhöz Názáret városába - és az Ige testté lőn... Ez az a dicsőséges, szent nap, kit az Úristen a próféta mondása szerint kiváltképpen teremtett a világon a többi nap között. Mert a mai napon vonta le szent méhébe a szeplőtelen Szűz Mária a mindenható Atya Úristennek szent fiát, az édes Jézust.
|
|||
(Tíz évvel a mohácsi vész előtt írták a Margit-szigeten domonkos apácák részére azt a kis imakönyvet, melyet Gömöry-kódexnek hívnak: ebben két imádság is van Mária "megáldására". A középkor végén kedvelt ájtatosság volt ez: Mária egyes testrészeit köszöntik vele, hiszen Isten Fiával voltak ezek kapcsolatban. Erről az imádságról úgy vélekedtek, mint valami nemzeti imáról és török veszedelem ellen: "Ez imádság oly igen kellemetes a Szűz Máriának, hogy megment minden nyomorúságbul és szeméremtül; hiszem, hogy ez gonosz pogányoktul is az ő nagy szerelméért az ő édes fia, Jézus megment mind fejenként.") Áldott legyen a te szent méhed, boldog Szűz Mária, kiben igaz Istent és igaz embert viseltél. Ave Maria...
|
|||
(700 esztendős imádságokat fordítunk magyarra; sokszor hangzottak el a magyar templomok félköríves és csúcsíves boltozatai alatt a Nagyasszony tiszteletére.) Világ királynéasszonya és úrnője, Szűz Mária, járj közben értünk, hogy örökös legyen a mi béként és épségünk, ki világra szülted Krisztus Urunkat, az emberek Üdvözítőjét! Isten, a te kegyes és békességes édesanyád által az egész emberiségre fényt derítettél. Nevét, a szentségest, kimondhatatlan és elbeszélhetetlen érdeme miatt tenger csillagának mondjuk. Nagy örömünkben ujjongunk, gyertyát viszünk kezünkben és szünet nélkül énekeljük dicséretét a mai napon és kérjük, hogy a te édesanyád édességes szeretete és közbenjárása által minket, méltatlan szolgáidat kegyesen részesíts az örök és igaz világosság élvezetében. Ámen.
|
|||
(Nemzeti ünnepe szent István országfelajánlása óta augusztus 15-e a magyar népnek; kezdettől fogva a Nagyasszony napjának nevezik. Több mint négyszázötven éves magyar imádság ünnepli ezt a napot az Érdy-kódexben.) Kicsoda az, ki feljő a pusztából, mint a feltámadó hajnal, ékes és szép, mint a hold; választott, mint a nap; rettenetes, mint a jól rendezett hadsereg csatasora.
|
|||
1650 körül jelenik meg először a szövege, annak a versnek, melyet sokáig énekeltek a magyar templomokban: ugyanazt fejezi ki, amit Esterházy nádornak híres imája: Magyarországot Szent István a Nagyasszonynak ajánlotta fel, tehát mint örökségét óvja, oltalmazza, különösen a török veszedelemtől szabadítsa meg. Ez országnak te vagy főgondviselője, Szent István első királyunk, hogy meghala, Szentséges Szűz, azért mostan kérünk,
|
|||
