Adorans

(És elküldötte az Isten Gábriel angyalt egy szűzhöz Názáret városába - és az Ige testté lőn...
A világ történelmének legszentebb perce érkezett el: a kimondhatatlan, romolhatatlan isteni természet az emberi köntöst magára vette Mária méhében. Ennek az ünnepi órának emlékét üli a Karthauzi Névtelen szerzetes a mohácsi vész évében írt imádságában.
Érdy-kódex.)

Ez az a dicsőséges, szent nap, kit az Úristen a próféta mondása szerint kiváltképpen teremtett a világon a többi nap között. Mert a mai napon vonta le szent méhébe a szeplőtelen Szűz Mária a mindenható Atya Úristennek szent fiát, az édes Jézust.
E mai napon mézzel illtoztak a kemény egek, mert az Atyaúristen levetvén hozzánk való nagy, keménységes haragját, irgalmasságot hintett e szegény világra. E mai napon egyesült egybe a kijelenthetetlen isteni természet az emberi természettel, az édes Szűznek szeplőtelen méhében. A mai napon a Szent Dávid királynak nemzetéből támadott szép szűz választott, hogy Istennek szent anyja legyen, és mennynek, földnek királyné asszonya.
Mi leht nemesebb az Isten Anyjánál? Mi lehet fényességesebb őnálánál, kit az örök mennyei fényesség még kezdetnek előtte önmagának választott? Ha senki ezt nem érdemlette mennyen-földön, mint az áldott, szeplőtelen szűzeknek és szüzességnek szent Anyja, azért Isten után senki, sem mennyben, sem földön nem volt és nem leszen nagyobb szent, mit te: édes Szűz és szerelmes anya, Mária!
Mert temiattad élhetünk békével ez világon, temiattad tehetünk jót, teáltalad érdemelhetünk malsztot, temiattad mehetünk halálnak idején az örök dicsőségnek országába. Ámen.