(L'Ordre des Chartreux)
Karthauziak címere

Alapító: a kölni születésű Szent Brúnó (1030-1101), reimsi kanonok, a Grenoble melletti Chartreuse területén.


Szent Brúnó
Hat társával, 1084-ben külön kunyhókat építve remeteéletet kezdett, folytonos hallgatásban, böjtben és állandó imában. Brunó élete volt a szbály. Halálakor ég csak két telepük volt, az eredeti Grande Chartreuse és a kalábriai La Porre. Az első szabályt csak 5. perjel, Guigo (+1137) állította össze (Consuetudines Carthusiae). A rendet 1170-ben III. sándor pápa erősítette meg. A rend szerzetesei, papok és testvérek, külön kis házacskákban laktak, magányban és hallgatásban. Napjukat az ima, a tanulmányok és a munka töltötte ki. Régi egyházi szerzők műveit másolták, sokan közülük maguk is írtak.
Aranyat-ezüstöt nem fogadtak el, bőrt és pergament viszont igen. Az év nyolc hónapjában naponta csak egyszer étkeztek, hetente és nagy ünnepek előtt kenyéren és vízen böjtöltek. Később vezették be az éjjeli zsolozsmát. Az első általános káptalant 1141-ben Grenoble-ban tartották. 1360-ban Európa-szerte több mint 200 férfi, illetve női karthauzi kolostorról tudunk. A rend virágkorában 16 tartományra oszlott.

(Institutum Fratrum Scholarum Christianarum, Fréres des Écoles Chrétiennes)
Keresztény Iskolatestvérek címere

De la Salle szent János (1651-1719) 1680-ban Reimsben hozta létre kizárólag testvérekből álló kongregációját azzal a céllal, hogy tagjai az iskolában és az élet más területén magukat egészen az ifjú nemzedék nevelésének szenteljék. A testvéreknek magas színvonalú oktató munkával kellett fölkészíteniük a fiatalokat arra, hogy mindegyikük megállja helyét a maga élethivatásában.

Az intézményt a szentszék 1725-ben hagyta jóvá.
A szent alapító elsősorban a szegén gyermekek nevelését tartotta hivatásának, előszeretettel foglalkozott ő maga is munkások, kézművesek és parasztok gyermekeivel. Szükség esetén külön is bajlódott egy-egy gyermekkel, hogy az alkalmassá váljék az iskolai oktatásban való részvételre. Tanítóképzőket létesített, hogy megfelelő oktató és nevelő gárdát biztosítson, maga pedig számos írásában fejtegette a keresztény nevelés örökérvényű alapelveit. Tanonciskolákat és továbbképző tanfolyamokat szervezett, árva, elhagyatott gyermekeket gyűjtött össze, as adott nekik otthont, tudást és világnézetet. Sokirányú nevelő munkájára határtalan Isten-szeretete képesítette. Az iskolatestvéreknek ezt a jelszót hagyta örökül: Éljen Jézus szívünkben!

(Congregatio Missionis)
Páli Szent Vince
Amikor Páli Szent Vince (1589-1660) 1625-ben három társával aláíratta a kongregáció alapítási okmányát, az evangélium szellemében kora iszonyú szegénységére akart válaszolni. Szerzetes társaival és az irgalmas nővérekkel együtt vette fel a harcot a nyomor, a szegénység és a hitetlenség ellen.

Jelszava: Az irgalmas szeretet emeli föl a világot!

Apostoli területük: népmissziók, papi szemináriumok, plébániák, iskolák, kórházak és diákotthonok - főképp lelkivezetés formájában.
Sajátos munkaterületük; lelkigyakorlatok és megújulási programok.

A lazaristák egy ötöde működik misziós országokban (India, Taiwan, Indonézia, Fülöp-szigetek, valamint Afrika és Latin-Amerika több országa).

A kongregáció azért nevezi magát "missziónak", mert Krisztus örömhírét akarja megvinni a szegényeknek, s így az üdvözítő Jézus küldetését folytatja.
Páli Szent Vince nem is adott a tagoknak más szabályt, mint az evangéliumot. (A lazarista név pedig arra utal, hogy első házukat Szent Lázárról nevezték el.)

Magyar földre először a török kiűzése után jöttek a lengyel csapatokkal. Első házukat Nagyszombaton alapították Mária Terézia idején. Utána Vácott a szeminárium vezetését vállalták. II. József föloszlatta ezeket az első missziós kolostorokat.

(Institutum Fratrum Maristarum a Scholis, Fréres Maristes)

Alapító: Boldog Marcelin Champagnat, Lyon, 1817.
Pápai jóváhagyás: 1863.
Egyszerű fogadalmas szerzetesekből álló kongregáció. A testvérek hivatása az iskolai neelés és oktatás. Magukat, közösségüket és tanítványaikat a Szent Szűz anyai pártfogásába ajánlják.

(Ordo Mechitaristarum, Monachorum Armenorum sub Regula S. Benedicti)
Mechitaristák címere

Az örmény-katolikus szertartású kongregációt Manuk Mechitár alapította 1701-ben Konstantinápolyban - először Remete Szent Antal életpéldája és lelkisége, majd XI. Kelemen óhajára Szent Benedek Ragulája lapján.
Mechitár, a Vigasztaló

Apostoli céljuk: az örmények teljes egysége a katolikus egyházzal, az örmény közösség lelkipásztori, vallási és kulturális szolgálata.
Apostoli területük: plébánia, iskola, nevelőotthon, sajtó.

Mechitár szerzetesei 1717-ben Velencében telepedtek meg, 1773-ban innen jutottak el Bécsbe. Velencében San Lazzaro szigetén emeltek kolostort.

(Ordo Beatae Mariae Virginis de Mercede)

Mercedáriusok címere

Alapította: Nolaszkói Szent Péter (1182-1249 vagy 1256) 1218-ban Barcelonában.
Pápai jóváhagyás: 1235.

A szent alapító célkitűzése: a keresztény rabszolgák kiváltása. Rendje eredetileg lovagrendnek indult, később veszítette el katonai jellegét. A pápai jóváhagyás után ezt a hivatalos nevet kapta: Ordo Beatae Mariae de Mercede Redemptionis Captivorum.
1237-ben a rendi káptalan Szent Ágoston Reguláját, valamint a domonkos Pennaforti Szent Raymund (+1275) által írt Konstitúciókat fogadta el. A hármas szerzetesi fogadalomhoz egy negyediket csatoltak: a szerzeteseknek esetenkint saját magukat is váltságul kell adniuk egy rab kiszabadításáért.

Az alapító Nolaszóki Szent Péter közel 900 rabot, társaival együtt 2700-at szabadított ki a spanyolországi és afrikai mórok fogságából. A XIV. században a közösség papi renddé alakult át, a lovageszményhez ragaszkodók az új montesai lovagrendbe léptek át. Ezekben az első századokban 70-100 ezerre teszik azoknak a raboknak számát, akiknek a mercedáriusok szerezték vissza szabadságukat, sokszor életük árán.

(Ordo Fratrum Minorum Conventualium)

A minoriták a barna ruhás ferencesekkel és kapucinosokkal együtt Assisi Szent Ferenc (1181 vagy 1182-12269 első rendjét alkotják.
A Poveerello egyetlen szabályra építette rendje életét: az evangéliumra. Két maga fogalmazta regulája, valamint életeszményének összefoglalása, végrendelete nem más, mint az evangéliumi élet ferences foglalata. Már Ferenc életében megmutatkozott az eszme és a gyakorlati megvalósítás közötti feszültség.

(Ordo Fratrum S. Pauli Primi Eremitae)

Pálosok címere

E törzsökös magyar szerzetesrend eredetét a Mecsek erdőségében kell keresnünk. Bertalan pécsi püspök 1225-ben összegyűjtötte a környék remetéit, s a következő közös életszabályt adta nekik:

"Legkedvesebb feleim! Házakban egyesülve közösen éljetek, kezetek munkája s földjeitek csekély jövedelme után. Az egyházakat sűrűn látogassátok, alázatos és egyszerű állapotokhoz illő öltözetet viseljetek. Az elöljárók rendeleteit és törvényeit megtartsátok, az erényben és ájtatosságban magatokat gyakoroljátok, s ne csupán vádolhatatlanoknak, hanem példásaknak is mutatkozzatok, hogy e szerint Istennek kedves áldozatot nyújthassatok: nem csupán viseletetek, hanem másoknak, kiknek szívei intéstek által magukba szállanak, megtérése s üdvössége által. És e célra legyen irányozva minden munka, az egész belső és külső embernek elrendezése; hogy ekként egyenes úton a szeretetnek boldogságára és az örök bölcsesség ízlelésére könnyebben és biztosabban eljuthassatok a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme által, ki benneteket a vezeklés munkájában megerősíteni és megvigasztalni méltóztassék. Ámen."

(Congregatio Passionis Jesu Christi)
Passzionisták címere
Alapította Keresztes Szent Pál (1694-1775) 1720-ban az észek-itálaiai kis Ovada városban. Célját így határozta meg:

"Hasonló gondolkodású társakat gyűjteni, akik magukat teljesen Isten rendelkezésére bocsátva, lelkigyakorlatokat és népmissziókat tartanak, s így egész életüket a lelkek megtérésnek szolgálatába állítják, és szívükben igyekeznek elmélyíteni a Krisztus szenvedése iránti tiszteletet."

1732-ben vetette meg az első passzionista kolostor alapját a közép-itáliai Monte Argentarinón. Szabályát XIV. Benedek erősítette meg 1741-ben.
A kolostori életben az alapító nagy fontosságot tulajdonított a közös imának, az elmélkedésnek, a tanulmányoknak és a testvéri kapcsolatoknak. Keresztes Szent Pál, aki egyike kora legnagyobb misztikusainak, rendkívül tevékeny lelkipásztori szolgálatot folytatott. Különös karizmája a népmissziók tartása.

Eszménye volt a visszavonultság, ima és vezeklés, valamint az apostoli buzgóság szintézise. Halálakor, 1775-ben a kongregáció 12 kolostorában 170 passzionista törekedett ennek az eszménynek a megvalósítására.
A XIX. században Európa után a passzionisták eljutottak Észak-Amerikába és Ausztriába is. Ma megtalálhatók mint az öt földrészen: 433 kolostorban 2764 szerzetes.

(Ordo Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum)

Piarista címer

Alapította a spanyol Kalazanczi Szent József (1557-1648), Rómában, 1597-ben.

A közösséget 1621-ben XV. Gergely ünnepélyes fogadalmas szerzetesrenddé nyilvánította.
A Kegyes Tanítórend apostoli célkitűzése: a fiatalság oktatása és az egész ember nevelése.
Eszközök: elsősorban az iskola, továbbá minden más, az ifjúság nevelésére irányuló tevékenység.
A rend tagjai a hármas fogadalom mellett kötelezik magukat az ifjúság odaadó szolgálatára.
Kalazanci Szent József