(L'Ordre des Chartreux)
Karthauziak címere
Alapító: a kölni születésű Szent Brúnó (1030-1101), reimsi kanonok, a Grenoble melletti Chartreuse területén.
Szent Brúnó
Hat társával, 1084-ben külön kunyhókat építve remeteéletet kezdett, folytonos hallgatásban, böjtben és állandó imában. Brunó élete volt a szbály. Halálakor ég csak két telepük volt, az eredeti Grande Chartreuse és a kalábriai La Porre. Az első szabályt csak 5. perjel, Guigo (+1137) állította össze (Consuetudines Carthusiae). A rendet 1170-ben III. sándor pápa erősítette meg. A rend szerzetesei, papok és testvérek, külön kis házacskákban laktak, magányban és hallgatásban. Napjukat az ima, a tanulmányok és a munka töltötte ki. Régi egyházi szerzők műveit másolták, sokan közülük maguk is írtak.
Aranyat-ezüstöt nem fogadtak el, bőrt és pergament viszont igen. Az év nyolc hónapjában naponta csak egyszer étkeztek, hetente és nagy ünnepek előtt kenyéren és vízen böjtöltek. Később vezették be az éjjeli zsolozsmát. Az első általános káptalant 1141-ben Grenoble-ban tartották. 1360-ban Európa-szerte több mint 200 férfi, illetve női karthauzi kolostorról tudunk. A rend virágkorában 16 tartományra oszlott.
1792-ben a szerzeteseknek el kellett hagyniuk Grande Charteuse-t, és hosszas viszontagságok után csak 1816-ban térhettek vissza feldúlt kolostorukba.
A XIX. század derekán az anyakolostorban 70 szerzetes élt. Franciaországban ezen kívül 2, Itáliában 8 és Svájcban ugyancsak 2 karthauzi kolostor működött. Az egyetlen német kolostort, Düsseldorf mellett, a XIX. századi német kultúrharc söpörte el. A brit szigeteken VIII. Henrik idejében 18 karthauzi szenvedett vértanúságot. A rend számos püspököt adott az Egyháznak, ismert szentjeik száma 12. (Szt. István, Szt. Ulrich, Szt. Dezső...) Számos jelentős író gazdagította a lelkiségi irodalmat. Közülük a legismertebb Karthauzi Dénes, aki az utókor "doctor extaticus" néven emleget.
Maga Szent Brúnó küldte az első karthauziakat Magyarországra. Megtelepedésükre azonban csak később került sor. Ez IV. Béla érdeme, aki meghívta a fehér kámzsás, hallgató szerzeteseket. Ez 1238-ban történt. Az ercsényi kolostor azonban alig ért meg néhány évet, a tatárvész elsodorta. Az épületet később a ciszterci, majd 1499-ben az ágostonrendi remeteszerzet vette át.
1299-ben Szepes vármegye Lethon helységében, amit Lapis Refugii, Menedékszirt néven ismertek, Jordán gróf oklevelével újabb karthauzi kolostor született magyar földön. A terméketlen vidék kevés megélhetési lehetőséget biztosított, a nép is szegény volt, de a szerzetesek maradtak.
1308-ban kezdték, és 12 év múlva fejezték be a Dunajechez közel fekvő lechniczi kolostor építését. Ebbe, a Boldogságos Szűznek szentelt kolostorba lépett be az első magyar: Mátyásfalvy János boldmári plébános. itt élt az előkelő Bogomérfia Dénes, akiről a legenda följegyzi: a nyáját dézsmáló medvének az engedelmesség nevében megparancsolta, hogy távozzék a kolostor környékéről. A medvéből szelíd háziállat lett.Eger környékén, a mai Felsőtárkány mellett alakult meg az 1300-as évek derekán a negyedik magyar karthauzi kolostor. A hagyomány a segítségvölgyi Mária-kolostor néven ismeri. A följegyzések szerint gyógyfürdőjük és malmuk volt. 1378-ban Nagy Lajos alapította meg az őserdők borította Szent Mihály völgyben a lövöldi karthauzi kolostort. A király alapító okmányában olvassuk: "Jézus Krisztus, ki a valódi világosság, s ki minden világra jövő embert megvilágosít, a karthauzi rendet általános egyházának csarnokában a szeretet égő mécsesévé és a tudomány legfényesebb világává engedé fejlődni, hogy széltében-hosszában mindenkinek mint gyertyatartó fölé helyezett világ világosodjék
példájával."
A lövöldi karthauziaknak jeles pártfogójuk akadt Szilágyi Erzsébet és Mátyás személyében is. A királynak többször kellett megvédenie őket a somogyi Ajkai család túlkapásai ellen. Huszita csapatok 1431-ben kirabolták a lechniczi kolostort, a szerzeteseket megkínozták, megölték.
A betörés többször megismétlődött, végül az utolsó karthauziak is eltűntek a lechniczi kolostorból. 1433 után Menedékszirt is erre a sorsra jutott. Az elűzött karthauziak más kolostorba menekültek. A rend tagjai 1450 körül kerültek vissza a Szepességbe; Lechniczet kezdték újjáépíteni, Menedékszirtről azonban ismét menekülniük kellett, Lőcsére vonultak, a lőcsei polgárok segítségével házat építettek.
Kápolnájuk még 1786-ban is létezett. A XV. század elején újjáépült a lechniczi és a menedékszirti kolostor, Ulászló és II. Lajos gazdag adományokkal segítették a szerzeteseket. Ulászló 1494-bena magyar karthauziaknak ajándékozta a váradelőhegyi premontrei prépostságot. A váradi püspök halála után azonban a szerzeteseknek el kellett hagyniok a házat. - A következő évtizedek a pusztulás kora. Menedékszirt rombadőlt, a szerzetesek ismét Lőcsén találtak ideiglenes menedékre.
Az állandó viszontagságok ellenére a magyar karthauziak között is fejlett volt a kódexfestés, az írás, a másolás művészete. A menedékszirti kolostor tagja volt Anonymus Carthusianus (1470-1530), akinek a menedékszirti krónikát köszönhetjük. Lövöldön élt a XVI. század elején az a "Névtelen Karthauzi", "akinek Legendáit az Érdy-kódex őrizte meg. Pannóniai András Hunyadival harcolt, majd 1445-től karthauzi lett Velencében. Klasszikus műveltségű ember volt. Libellus de virtutibus című művét Mátyás királynak ajánlotta.
A karthauzi rend a török hódítás és reformáció idején szűnt meg hazánkban.
A karthauzi élet egyedüli értelme: Isten. "Hivatásunk, hogy megmaradjunk cellánk csöndjében és magányában. Ez az a szent hely, ahol Isten társalog szolgájával - szolgájához szól -, gyakran elbeszélgetnek, mint az barátok között szokott történni. Isten igéje itt egyesíti magával a hűséges lelkeket, itt egyesül a föld és az ég, az emberi és az isteni" (Statutum,4).
"A rejtett élet nem jelenti az emberi családtól való megfutást. Amikor a karthauzi állandóan Isten számára van jelen, küldetést tölt be az egyházban: bizonyítja, hogy a láthatatlan előbbre való a láthatónál, a szemlélődés a cselekvésnél" (Statutum, 34).
A karthauzi életének pillérei:
- remeteélet, magányos ima; liturgikus élet, közös istendicséret,
közös élet és testvéri kapcsolatok; tanulmányok és munka,
- aszkézis (önmegtartóztatás és böjt, éjszaki ima lelki megpróbáltatások),
- az engedelmesség élete, napirend.
Szerzetesi kiképzés:
- 3 hónap jelöltség,
- 2 év noviciátus,
- ideiglenes fogadalom 3+2 év,
- ünnepélyes örök fogadalom.
Jelmondatuk: Stat Crux, dum volvitur orbis!
A rend központi anyaháza:
Grande Chartreuse
F-38380 Saint.Laurent-du-Pont
Tel.: 76-88-60-30
A karthauzi kolostorok száma 18, a szerzeteseké 400. (1990-es adat)
