(Ordo Canonicorum Regularium Premonstratensium)
A Premontreiek címere

Alapító: Szent Norbert (1080 vagy 1085-1134), előkelő német család sarja.
Magdeburgi Szent Norbert

Könnyelmű fiatalság után tért meg 1115 körül. Ekkor egy nap alatt diakónussá és pappá szentelték - eddig ugyanis csak a kanonoki javakat élvezte. Vándorprédikátor lett, javait szétosztotta. Laon püspöke egyházmegyéjébe hívta, s Norbert itt találta meg azt a területet, amit egyszer álmában látott. Ezért nevezte így: pratum monstratum, franciásan Prémontré.
13társával Szent Ágoston Regulája szerint közös életet kezdett 1120-ban. II. Honorius 1126-ban megerősítette a gyorsan fölvirágzó közösséget.
Norbert ugyanebben az évben magdeburgi püspök lett. Püspöki székhelyéről egymás után indultak a fehér ruhás szerzetesek: Itáliába, Portugáliába, Svájcba, a Szentföldre, Csehországba és Skandináviába. A XII-XIII. században rendje elterjedt a latin kereszténység egész területén.

(Congregatio Sanctissimi Redemptoris)
Redemptoristák címere
Alapította Liguori Szent Alfonz (1696-1787) Nápolyban 1732-ben, azzal a céllal, hogy "a szegényeknek hirdesse az Evangéliumot". Oda akart eljutni - látva a Nápoly környéki pásztorok lelki elhagyatottságát -, ahol az Egyház a legkevésbé van jelen.

Liguori Szent Alfonz 72 éves korában
A redemptoristák ezért fő feladatuknak a népmissziókat, a társadalom peremére szorultak lelkipásztori szolgálatát tartják.
Egyik legjelesebb szerzetestársuk, Hofbauer Szent Kelemen (1751-1820) Európa-szerte misszionált (tisztelői közé tartozott a legnagyobb magyar atyja, Széchényi Ferenc is); a cseh származású szent John Neumann (1811-1860) mint Philadelphia püspöke Észak-Amerikában kezdte meg legszegényebbek evangelizálását; Majella Szt. Gellért (+1755) testvér a szabóműhelyben élte rendje karizmáját.

Világszerte 793 közösségben 6400 redeptorista hirdeti a megváltó Krisztus örömhírét. Oda mennek, ahol a legnagyobb a szükség, mindig előnyben részesítve a legszegényebbeket.
Életükben fontos szerep jut a közösségnek: "Hogy az evangéliumot hathatósabban hirdessék, osszák meg egymással testvéri egységben imáikat, megfontolásaikat, gondjaikat és anyagi javaikat" (Szabály).

(Salesiani di Don Bosco, Societas S. Francisci Salesii)

Szaléziak címere

1841. december 8-án Giovanni Bosco Torino egy külvárosában otthonába fogadott egy munka nélkül lézengő kőművesinast. Az elsőt sok fiatal követte. Don Bosco senkit sem utasított el. Így született meg az a mű, amely azóta több százezer fiatalnak lett családi, szellemi és lelki otthona.

Az alapító jelszava: Da mihi animas, cetera tolle! - Adj nekem lelkeket, végy el minden mást!


BOSCO SZENT JÁNOS
Don Bosconak hamarosan akadtak segítőtársai (az első édesanyja volt), így rövidesen kettős szerzetescsalád jött létre. Az elsőt, akik az elhagyott, szegény, veszélyeztetett fiúkkal foglalkoztak, Szalézi Szent Ferencről nevezte el. A másodikat a lányok megmentésére és nevelésére Mazzarello Máriával együtt alapította; ez lett a Segítő Szűz Mária leányai kongregáció.
A szaléziak és a szelézi nővérek mellett létrejött a szalézi munkatársak széles hálózata is. Don Bosco e hármas hadseregének ma több tízezer tagja van.

A Szalézi Társaság apostoli célja: az ifjúság oktatása és nevelése iskolákban, szakiskolákban és különféle ifjúsági intézményekben; nem hívők evangelizálása.

(Congregatio Missionariorum Oblatorum B.M.V. Immaculatae)
Boldog Eugéne Mazenod
Alapítója: Boldog Eugéne Mazenod (1782-1861) fiatal korában megtapasztalta a francia forradalom utáni egyház nagy inségét.
Egy előkelő nemesi család egyetlen fiaként az evangélium szolgálatát választota. Életmottója és az általa 1816-ban létrehozott közösségé: "Azért küldött az Úr, hogy a szegényeknek hirdessem az örömhírt!"
A Szeplőtelen Szűznek fölajánlott szerzetesek közösségét a pápa 1826-ban hagyta jóvá. Az oblátusok már az alapító életében elindultak Afrika, Ceylon és Kanada felé.
Eugéne Mazenod Marseille püskeként halt meg.

Az öt világrészen 1429 közösségben 5594 oblátus működik.
Apostoli munkaterületük: plébániai missziók, hitetlenek evangelizálása, szeminárimok vezetése, a fiatal korosztály nevelése.
Elsősorban missziós országokban dolgoznak, vállalva az adott körülmények között a legváltozatosabb feladatokat. Lelkipásztori munkát végeznek pl. az eszkimók között; egy kis csoport "motorizál", vagyis gépjárművekkel segíti a hithirdetők nehéz munkáját.
Denis Hurley, a két-afrikai Durban oblátus püspöke, a néger lakosság jogainak elszánt védelmezője.
Ausztriában börtön- és kórházlelkészként dolgoznak.

(Ordo Servorum Mariae)
Szerviták címere
Alapította: hét előkelő firenzei nemes, 1233. augusztus 15-én. Önsanyargató remeteéletük fő foglalkozása az ima, a Szent Szűz dicsérete volt. firenzei püspök a Szent Szűz fájdalmának emlékére fekete szerzetesi ruhát adott mindannyiukra és szent Ágoston Regulájának megtartására kötelezte őket.
Az új rendet 1304-ben XI. Benedek hagyta jóvá. 1310-ben Falconieri Szent Elek, a hét szent alapító közül az utolsó halálakor a szervita rendnek közöl 10 000 tagja volt, nem számolva a közben megalakult női rend és a harmadrend tagjait. V. Márton és VIII. Ince a szervitákat a kolduló rendek közé sorolta.

A reforáció idején a rend legtöbb kolostora megszűnt, ugyanakkor több reform ága is született. A remete szerviták vagy másképp a Szent Szűz Monte Seranói szolgái az 1600-as években ismét benépesítették Itália, Németország és Lengyelország kolostorait.

Apostoli célkitűzésük: lelkipásztori szolgálat és evangelizálás, életpéldájuk és igehirdetésük által a Fájdalmas Szűz tiszteletének terjesztése.
A rendtagok ünnepélyes örök fogadalmat tesznek.
A szervita rend női ága szigorú szemlélődő közösség.
A szervita harmadrend szabálya alapján több szerzetes kongregáció is létesült.
A rend 7 alapítóját 1888-ban avatták szentté.

(Ordo Cisterciensium Strictioris Observantiae)

Szent Benedek (+547) - Szent Bernát (+1153) - Armand Rancé (+1700), így húzhatnánk meg a trappisták törzsvonalát.
Bencés Regula a ciszterci statutumok, illetve a szigorított trappista szabályok szerint. Rancé Armand, a normandiai La Trappe monostor apátja 1664-ben a közösséget az eredeti ciszterci szigorú életrend megtartására kötelezte. Monostora a szigorú szerzetesi élt mintája lett.
XI. Ince (1676-1689) és XI. Kelemen (1700-1721) megerősítették az új, a rend eredeti életeszményét megtestesítő szabályzatot. A francia forradalom előtt még egy monostor alakult. A forradalom azonban szétszórta a szerzeteseket. Augustin de Lestrange, a Grande Trappe újoncmestere 24 szerzetessel Svájc Val-Sainte karthauzi kolostorában akarta folytatni addigi életét. A forradalmi csapatok innen is elűzték őket. A francia trappisták Németországon, Oroszországon, Anglián és Amerikán végigvándorolva 1815-ben tértek vissza Franciaországba. Ettől kezdve egymás után születtek új férfi és női monostorok.
XIII. Leó 1892-ben a trappistákat önálló renddé nyilvánította. A XX. század első harmadában eljutottak mind az öt világrészbe; az 58 férfi és 22 női trappista monostor anyaháza az ősi Citeíux lett.


Trappista szerzetesek

(Ordo Sanctissimae Trinitatis)

Trinitáriusok címere


Alapította: Mathai Szent János (+ 1213) és Valois szent Félix (+ 1212) a Párizs melletti Cerfroid-ban, 1198-ban. III. Ince pápa még ebben az évben jóváhagyta az új rendet.

1609 óta a koldulórendek között tartjuk számon. apostoli cél: a veszélyeztetett hitű keresztények lelkipásztori szolgálata, a Szentháromság tiszteletének terjesztése, missziós tevékenység.

A legenda szerint Mathai János első miséjén vörös és kék keresztet viselő fehér ruhás angyalt látott, amint kardját védelmezően rabok fölé emeli. Mivel nem tudta megfejteni a látomást, egy szentéletű remetéhez, Valois Félixhez fordult tanácsért. Ekkor mindkettőjüket újabb látomás győzte meg arról, hogy Isten valami különös hivatást szánt nekik. Háromévi ima után Rómában a pápától engedélyt kértek egy rabkiváltó rend alapítására. A pápa egyedüli kívánsága az volt, hogy az új szerzetesi közösséget a Szentháromságnak szenteljék. A trinitáriusok fehér ruhát öltöttek, szívük fölött nagy vörös és kék kereszttel. Cefroid-ban megépült az első kolostor, a következő Rómában.


Trinitárius öltözet