(Congregatio Passionis Jesu Christi) "Hasonló gondolkodású társakat gyűjteni, akik magukat teljesen Isten rendelkezésére bocsátva, lelkigyakorlatokat és népmissziókat tartanak, s így egész életüket a lelkek megtérésnek szolgálatába állítják, és szívükben igyekeznek elmélyíteni a Krisztus szenvedése iránti tiszteletet." 1732-ben vetette meg az első passzionista kolostor alapját a közép-itáliai Monte Argentarinón. Szabályát XIV. Benedek erősítette meg 1741-ben. Eszménye volt a visszavonultság, ima és vezeklés, valamint az apostoli buzgóság szintézise. Halálakor, 1775-ben a kongregáció 12 kolostorában 170 passzionista törekedett ennek az eszménynek a megvalósítására. Apostoli tevékenységük: népmissziók, lelkigyakorlatok, kis közösségek építése, továbbképző tanfolyamok. Ha tehetik, plébániát is vállalnak, s szívesen indulnak missziós országokba. Központi házuk: "Legjobb és legszentebb dolog, amikor az Úr kínszenvedését fontolgatjuk, arról elmélkedünk, mivel ezen az úton jutunk el az Úrral való szent egyesüléshez. Ebben a legszentebb iskolában tanuljuk meg az igazi bölcsességet: itt tanulta ezt meg valamennyi szent. Amikor Jézus édes keresztje szívetekben mélyebbre ereszti gyökerét, így énekeljetek: "Szenvedni és nem meghalni!", vagy "Szenvedni vagy meghalni!", vagy még inkább: "Se szenvedni, se meghalni, hanem tökéletesen Isten akaratához térni!". A szeretet egyesítő erő, és magáévá teszi a mindenek fölött szeretett Jó gyötrelmeit." |
|||