Az Evangéliumokban több helyen, több szemléltetéssel is olvashatjuk, mennyire fontos az alázatosság. Jézus megmosta tanítványai lábát. Jézus felhívja a figyelmet a helyes imádkozásra, amely nem "hivalkodó", amelyet a szobánk rejtekében végzünk, tiszta szívvel, Istenhez fordulva.
Boldogok az alázatos lelkűek, mert övék a mennyek országa.

A mindennapi élet során gyakran találkozom, sőt kivétel nélkül, majdnem mindenkinél - akivel Istenről, a hitről beszélgetünk - egyfajta "magatartással". Előbb vagy utóbb, de véleményt alkot saját magáról, saját maga méltatlanságáról, kicsinységéről, hibáiról, tudatlanságáról és eléggé hosszú listát lehetne összeállítani a negatív jelzőkből.

Erről gondolkodom.

Miért "mentegetőzik" egy hívő katolikus egy másik hívő katolikus előtt?

Alázatosságot gyakorol-e az, aki a saját kicsinységét és hibáit "mentőövnek" használja?

Jól értjük-e mi az alázatosság?

Jézus megmosta a tanítványok lábát, alázatosságot gyakorolt, de nem mondta közben, - nézzétek milyen alázatos vagyok! Milyen "kicsinnyé lettem" a kedvetekért és üdvösségetekért.

Szentáldozás előtt így imádkozunk: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem."

Senki sem méltó Istenhez, mindenkit Ő ajándékoz meg kegyelmeivel, mindenkit csak Ő emelhet fel és mindenki bírája egyedül Ő.

Az örökkévaló Isten megalkotta az embert és elhelyezte a világmindenségben.
Az ember, ettől kezdve keresi a válaszokat, keresi Istent - vagy eltévelyedve, tagadja Isten létezését.
Embermilliókban fogalmazódott meg a kérdés, hogy - vajon milyen Isten?
Minden ember ismer két érzést: az egyik a szeretet, a másik a félelem.
A szeret a legnagyobb és legfontosabb, mert Isten a Szeretet.
Minden ember egyedi, egyszeri, ezért minden ember egyedi módon éli meg a saját szeretetét,
egyedi módon tapasztalja meg Istent.
Isten minden embernek megmutatja magát, de senki sem a szemével látja, hanem a szívével érzi és értelmével követi.
Isten testet öltött Jézusban, látható volt, de az emberek nem értették. Isten elküldte a Szentlelket, mindent megkaptunk ahhoz, hogy helyesen éljünk, cselekedjünk és az örök boldogságot elnyerjük.
A félelem érzése figyelmeztet minket a veszélyekre, amikor félünk, valami nincs rendben.
Mitől féltek? Ne aggodalmaskodjatok! Keressétek az örökkévalót! - ezek Jézus szavai.
Isten végtelen szeretete megnyugtatja a háborgó lelkeket, mindig megmutatja a helyes utat.