Adorans

Az Evangéliumokban több helyen, több szemléltetéssel is olvashatjuk, mennyire fontos az alázatosság. Jézus megmosta tanítványai lábát. Jézus felhívja a figyelmet a helyes imádkozásra, amely nem "hivalkodó", amelyet a szobánk rejtekében végzünk, tiszta szívvel, Istenhez fordulva.
Boldogok az alázatos lelkűek, mert övék a mennyek országa.

A mindennapi élet során gyakran találkozom, sőt kivétel nélkül, majdnem mindenkinél - akivel Istenről, a hitről beszélgetünk - egyfajta "magatartással". Előbb vagy utóbb, de véleményt alkot saját magáról, saját maga méltatlanságáról, kicsinységéről, hibáiról, tudatlanságáról és eléggé hosszú listát lehetne összeállítani a negatív jelzőkből.

Erről gondolkodom.

Miért "mentegetőzik" egy hívő katolikus egy másik hívő katolikus előtt?

Alázatosságot gyakorol-e az, aki a saját kicsinységét és hibáit "mentőövnek" használja?

Jól értjük-e mi az alázatosság?

Jézus megmosta a tanítványok lábát, alázatosságot gyakorolt, de nem mondta közben, - nézzétek milyen alázatos vagyok! Milyen "kicsinnyé lettem" a kedvetekért és üdvösségetekért.

Szentáldozás előtt így imádkozunk: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem."

Senki sem méltó Istenhez, mindenkit Ő ajándékoz meg kegyelmeivel, mindenkit csak Ő emelhet fel és mindenki bírája egyedül Ő.

Az alázatos ember, aki hisz Istenben és teljes szívével, teljes lelkével és minden erejével szereti Őt, Isten segítségével, és kapott képességeivel gyomlálja hibáit, kitépi gyökerestől bűneit és egyre tisztábbá válik, egyre inkább Istennek tetszővé lesz.

Ki az, aki hibátlan?
Ki az, aki megítélheti, hogy mire teszi alkalmassá Isten?
Alázatos-e az, aki magáról azt állítja, hogy ő túl kicsi, vagy túl gyenge?
Isten senkinek sem ad feladatot anélkül, hogy a képességet meg ne adná hozzá.

Jézus azt mondta, - ne ítélkezzetek!

Hát ne ítélkezzünk.

"Amit az Atyától Jézus nevében hittel kérünk, megadja nekünk."

Alázatosak vagyunk-e a kéréseinkkel?
Elfogadunk-e bármit Istentől?
Megköszönjük-e mindig, amit kapunk? Akkor is, ha nem azt kaptuk, amiért fohászkodtunk?

Zúgolódtunk-e Isten akarata ellen?
Kenyeret kértél és követ kaptál? Vajon miért? Megköszönted-e azt a követ, amely a Krisztusi utat építi?
Alázatosan el tudod-e fogadni kenyér helyett a követ?
Tudod-e vele építeni Isten országának bástyáját?

Tudod, csak akarnod kell és Isten megadja a kenyeret is, hogy legyen erőd.

Aki kicsi Isten országában, az nagy a Földön. Ne mondd tehát magadról, hogy Te kicsi vagy, Te gyenge vagy, Te kevés vagy.

Légy alázatos csendben, és tettekben. Ne Te mondd magadról, hogy alázatos vagy. Akkor leszel alázatos, ha ezt mások észreveszik.