Az örökkévaló Isten megalkotta az embert és elhelyezte a világmindenségben.
Az ember, ettől kezdve keresi a válaszokat, keresi Istent - vagy eltévelyedve, tagadja Isten létezését.
Embermilliókban fogalmazódott meg a kérdés, hogy - vajon milyen Isten?
Minden ember ismer két érzést: az egyik a szeretet, a másik a félelem.
A szeret a legnagyobb és legfontosabb, mert Isten a Szeretet.
Minden ember egyedi, egyszeri, ezért minden ember egyedi módon éli meg a saját szeretetét,
egyedi módon tapasztalja meg Istent.
Isten minden embernek megmutatja magát, de senki sem a szemével látja, hanem a szívével érzi és értelmével követi.
Isten testet öltött Jézusban, látható volt, de az emberek nem értették. Isten elküldte a Szentlelket, mindent megkaptunk ahhoz, hogy helyesen éljünk, cselekedjünk és az örök boldogságot elnyerjük.
A félelem érzése figyelmeztet minket a veszélyekre, amikor félünk, valami nincs rendben.
Mitől féltek? Ne aggodalmaskodjatok! Keressétek az örökkévalót! - ezek Jézus szavai.
Isten végtelen szeretete megnyugtatja a háborgó lelkeket, mindig megmutatja a helyes utat.
Tegyük azt felebarátunkkal, amit szeretnénk hogy velünk tegyenek. Ne mérlegeljük, hogy ki, mit érdemel, ne így adjunk a szeretetünkből, hiszen az "érdemeket" Isten ismeri, hanem mindig önzetlenül, mindig a maximumot és soha ne várjunk viszonzást. Ha így cselekszünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jó úton járunk. A szeretet nem fogy el! Minél többet adunk belőle, annál több marad.
Végül pedig olyan sok lesz, amely megnyitja a mennyország kapuit, a félelem pedig tovaszáll, szinte észrevétlenül.
Ezeket a közismert gondolatokat bevezetőnek szántam egy hosszabb elmélkedés sorozathoz.
