miseruha): A szentmisét bemutató pap legfelső ruházata. Az ókorban szövetből készült, harang alakú felsőruha volt, amit utazóköpenyként használtak. A félkör alakú szövetet elöl összevarrták, s a fej számára nyílást hagytak. A ruha viselőjét a casula teljesen körbevette, a kezek használatakor bő redőkben feltűrték. Díszesebb kivitelben a koraközépkortól a klerikusok általánosan használt felsőruhája lett, melyet a legkülönbözőbb szertartásokhoz hordtak. Egyre nehezebb anyagokból készült, és egyre gazdagabban díszítették. Ez hozzájárult méretének zsugorodásához, mely végül csak a hátat és a mellet fedte, és így elvesztette ruha jellegét. A barokk korban a ruha alját lekerekítették, ekkor alakult ki az ún. hegedűforma. Később kezdtek visszatérni a korábbi, eredeti formához. Egyszerűsödött a díszítés, a hangsúly inkább a casula anyagának nemességére helyeződött. Színének fontos szerepe van az ünnepek és szent idők liturgikus jelzésében. Ld. Liturgikus színek.
|
|||
