Adorans

Igen, Atyám, most már csak arra vágyom,
Hogy amíg fekszem itt a betegágyon,
Te nagyon meg tudj növekedni bennem,
S taníts meg újra kisgyermekké lennem.
Könnyű keresztem hogyne hordanám
Örömmel, békén: IGEN ATYÁM!

Igen, Atyám, most már csak arra kérlek,
Ne haragudj, hogy fel nem érlek,
Hogy amiért utaid homály borítja,
És nem találom, hol a próbák nyitja,
Nem tudja mondani rögtön a szám
Örömmel, békén: IGEN ATYÁM!

Keresztül húztad, amit én akartam,
Felfedtem bennem, amit én akartam.
Minden erőmet szélbe szórtad széjjel,
Kerestem, nincs már… betakart az éjjel.
Csak a hit égett, fényt ragyogva rám,
Köszönöm néked: IGEN ATYÁM!

Olyan jó gyenge, erőtlennek lenni,
Olyan jó magam egészen letenni.
Olyan jó tudni, hogy semmit sem érek,
Semmit sem birok, gyarló földi féreg.
Kegyelem minden, hogyne mondanám
Hittel az áment: IGEN ATYÁM!