Juhász Gyula: A kísértő

A sziklabarlang hűvös rejtekében,
Hol koponya, kereszt és könyv hever,
(A könyvek könyve: biblia), az éjben
Virraszt a jámbor, s néz az égre fel.

Az égen csillagok, és a szivében
Mély áhítat, körötte éj s magány.
Oroszlán bőg a puszta messzeségben,
És földön, égben minden mély talány.

S ő várja: mikor támad a kísértő,
Ki a szivében szunnyad. Ő virraszt.
És néha érzi: gyöngül a malaszt.

És néha érzi: langy tavaszi szél jő
Virágok hímporával terhesen,
S fölnéz Krisztusra a feszületen.