Tamás, melléknevén Didimusz, egy a tizenkettő közül, nem volt velük mikor eljött Jézus. A tanítványok azonban megmondták neki: "Láttuk az Urat." De ő kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát és ujjammal a szegek helyét nem érintem, kezemet pedig oldalába nem teszem, nem hiszem."
Nyolc nap mulva ismét együtt voltak a tanítványok, és szavakkal lépett közéjük: "Békesség nektek!" Aztán Tamáshoz fordult: "Tedd ide ujjadat és nézd a kezemet. Nyujtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő." Tamás fölkiáltott: "Én Uram, én Istenem!" Jézus csak ennyit mondott: "Azért hiszel (Tamás), mert látsz engem? Boldog, aki nem lát és mégis hisz."
Jézus még sok más csodát művelt tanítványai szemeláttára, de azokat nem írtam meg ebben a könyvben. Ezeket viszont azért írtam, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
