Adorans

Koszorúk, virágok, mécsesek,
ablakokban égő gyertyák,
útszéleken álló fakeresztek,
szívünk a múltba belereszket.

Özvegyek, árvák, kedvesek,
gyermekük után jajdulók,
ami fáj, ma jobban kapaszkodik,
s a lélek váltig ragaszkodik.

Szegények, urak, vértanúk,
elszenvedett, bús háborúk,
sebeink most újra felsajognak,
ajtót nyitunk a fájdalmunknak.

Sírhantok, kripták, kopjafák,
tömegsírok és parcellák,
katonák, kik örökre eltűntek,
gyászolunk, mert miattunk tűrtek.

Férfiak, nők és gyerekek,
itt maradtunk mind, mi vesztesek,
ma krizantémot viszünk a sírra,
még saját holnapunkban bízva.

Élet, halál és küzdelem,
köztük sok emlék megterem,
de a szeretet mindenhol ott van,
ahová elvisszük magunkban.

2009. 10. 24.
A.Adrienn