Add kegyelmed, jóságos Uram:
Hogy e világot jelentéktelennek tartsam;
Hogy értelmem szilárdan reád hangoljam,
És ne csüngjek az emberek ajkának zsivajgásán;
Hogy megelégedett lehessek és magányos;
Hogy ne vágyakozzam világias társaságba;
Hogy apró léptekkel végképp kivonulhassak e világból,
Elmém pedig minden ügyétől megszabadíthassam;
Hogy hallani se akarjak bármiféle világias dologról,
Sőt, az e világi képzelgésekről pusztán hallanom is keserves legyen;
Hogy boldogan elmélkedjem Istenről,
És nyomorúságosan kérleljem segítségét;
Hogy Isten vigasztalására hagyatkozzam,
És Őt szeretni serényen iparkodjam;
Hogy ismerjem önnön hitványságom és alávalóságom;
Hogy megalázkodjam és Isten mérhetetlen keze alá hunyászkodjam;
Hogy zokogjak elkövetett bűneim felett;
Hogy a tőlük való megtisztulásért hosszútűrő lehessek a balsorsban;
Hogy lelkendezve tűrjem e világi tisztítótüzem;
Hogy örvendhessek a szenvedéseknek;
Hogy az élethez vezető keskeny úton járjak;
Hogy Krisztussal hordozhassam a keresztet;
Hogy emlékezetemben tartsam a végső dolgokat;
Hogy halálom, mi bármikor érkezhet, örökösen szemem előtt lebegjen;
Hogy megbarátkozhassam a halál gondolatával;
Hogy előre lássam és elmémbe véssem a pokol ki nem alvó tüzét;
Hogy bocsánatért esedezhessem, mielőtt a Bíró beállít;
Hogy szüntelenül elmémben tartsam, Krisztus miként szenvedett értem;
Hogy jótéteményeiért sose szűnjek meg hálát adni néki;
Hogy kiválthassam mind az időt, mit valaha is eltékozoltam;
Hogy tartózkodjam a hívságos fecsegéstől;
Hogy eltaszítsak magamtól minden léha vígságot és mulatozást;
Hogy megvonjam magamtól mind a szükségtelen pihenést;
Hogy az e világi vagyon, barátok, szabadság, élet
és minden egyéb elvesztését jelentéktelennek tekinthessem Krisztus megnyeréséért;
Hogy legádázabb ellenségem is leghívebb barátomként kezeljem,
Hiszen Józseffel a testvérei szeretetük és támogatásuk árán sosem cselekedhettek
volna oly nagy jót, mint cselekedtek rosszindulatukkal és gyűlölségükkel.
E célok után mindannyiunknak különbül kellene sóvárognunk,
mint ama kupac után, amelyre minden keresztény vagy pogány hercegek
és királyok minden létező kincsét egybehordanák.
(Zsille Gábor fordítása)
