Apokalipszissal az Ószövetség kánoni és kánonon kívüli irodalmában találkozhatunk először. Ennek mintájára azonban a keresztények körében is születtek apokalipszisek (pl. Péter apokalipszise, Pál apokalipszise), ezek közül azonban csa egy, a Jelenések könyve került be a kánonba. Az Újszövetség egyetlen prófétai könyve tehát a Jelenések könyve vagy Apokalipszis (feltárás, kinyilatkoztatás). Ez a könyv felfogható úgy is, mint összekötő kapocs az Ószövetség és az Újszövetség között. Szorosan kapcsolódik ui. az Ószövetség prófétai könyveihez (különösen Ezekiel és Dániel jövendöléseihez), még inkább pedig a késői zsidó apokaliptikus irodalomhoz (pl. Baruch és Hénoch apokalipsziséhez vagy Mózes mennybemeneteléhez.) A Jelenések könyvének történeti hátterét illetően két elképzelés látott napvilágot. Az általánosabb fölfogás szerint, amelyet az ókeresztény magyárázók is alátámasztanak, a könyv a Komitianus-féle keresztényüldözést tartja szem előtt és így az I. század végén keletkezett. Van olyan nézet is, amely szerint viszont egyes látomások még Néró bukásának az évében, a zsidó háború vészterhes időszakában jöttek létre. Ez utóbbi esetben az Újszövetség legkorábban keletkezett részletei éppen a Jelenések könyvében lennének olvshatók. A könyv szerzője Jánosnak nevezi magát, aki Patmosz szigetén, számkivetésben írta meg munkáját, amelyet egy angyal nyilvánítot ki neki. Ennek alapján a II. századtól kezdődőleg János apostolt tartják a szerzőjének. De már a III. századtól kezdve kételyek is merültek fel a jánosi szerzőséggel szemben, sőt a kanonizálása sem ment simán. A jelenések könyvét Luther sem tartotta szentnek és apostolinak. A könyv bevezetése (1,1-20) elmondja, hogy miként kapott parancsot János, hogy látomásait közölje. Első része (2,1-3,22) hét levelet tartalmaz, amelyek hét kisázsiai gyülekezethez (Efezus, Szmirna, Pergamon, Tiatira, Szardesz, Filadelfia, Laodocea) intéznek feddő vagy dicsérő szavakat. (Szmirnát és Filadelfiát dicséri, a többit korholja). Második része (4,1-22,5) öt látomást tartalmaz, amelyek a jövendő dolgokról lebbentik fela fátylat.
A befejezés (22,6-21) megerősíti a könyvbe foglalt látomások igaz voltát. A HÉT LEVÉL A Jelenések könyvének első részét alkotó hét levél a keresténységnek egy fejlettebb stádiumát tartaj aszem előtt. Az egyházközségeknek már vezetőik, (angylaik) vannak, de a hierarchikus szervezet még nem alakult ki. Eben az időben még bárki vezető szerephez juthatott a gyülekezetekben, még Jezábél asszony is, akit ugyan korhol a szerző, de nem azért, mert nő, hanem azért, mert félrevezeti és paráznaságra csábítja az igazakat. A hét levélből kiderül továbbá, hogy a kereszténység korai szakasza egyházközsgeinek éleetét ellentétek és belső harcok fényegették. Efezusban álapostolok léptek fel és megjelentek a gyűlölt nikolaiták is. szmirnában azok okoznak problémát, akik zsidóknak vllják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Pergamonban Bálám követői és a nikolaiták bontják meg a kereszténység egységét. Tiatirának az a bűne, hogy megtűri Jazabél prófétanót, aki bálványimádásra és paráznaságra csábítja Isten szolgáját. A hét levél tehát minden bizonnyal a kereszténység egyházzá szrveződésének, egységesülésének az időszakában keletekezett. Ebben az időben még nagyon közelinek tartották Krisztus második eljövetelének az időpontját, a világ végének a bekövetkezését. A gyülekezeteknek virrasztaniok kell, mert nem tudhatják, hogy melyikórában érkezik el a végidő. Ezért felszólítja a laodiceai egyház angyalát, hogy tartson bűnbánatot, mert Krisztus már az ajtóban áll és kopogat. A LÁTOMÁSOK János az első látomásban Istent látta mennyei trónusán angyalaitól körülvéve, 24 vén és 4 élőlény társaságában. Isten jobb kezében egy hét pecséttel lezárt könyvet tartott, amelyet senki nem tudott kinyitni, csak a Bárány. Miután a Bárány felnyitotta a pecséteket, bepilantás nyílta jövőbe. Az első négy pecsét felnyitásakor egy-egy lovas tűnik elő (az Apokalipszis lovasai): A fehér lovon ülő lovas a világ meghódítására indult, de a tűzvörös, a fekete és a zöldeshalvány lovon ülő lovasok (a háború, az éhség, a halál jelképei) szörnyű pusztításokat visznek véghez a földön. Az ötödik pecsét felnyitásakor a vértanúk válnak láthatókká és az is nyilvánvalóvá válik, hogy még sok vértanú számára van hely. A hatodik pecsét felnyitásakor földrengés támad és természeti csapások sújtanak le a földre. A hetedik pecsét felnyitása előtt egy angyal megjelölte a választottakat, majd föltőntek a látnok előtt Isten szentjei. "Nem éhenek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten meg letöröl a szemükről minden könnyet."(7,16-17) Ezt követőleg az Isten előtt álló hét angyalnak hét harsonát adnak, amelyeket az angyalok sorra megfújnak. Az első négy harsona megfójásakor szörnyű katasztrófák szakadnak a földre. A föld egyharmada elpusztul, a tenger egyharmada vérré változik, a folyók egyharmada ürömmé lesz, a nap, a hold és a csillagok egyharmada elsötétedik. Az ötödik harsona megfújásakor sáskák és gonosz szellemek serege jön elő, hogy elpusztítsák azokat, akik nincsenek megjelölve. A hatodik harsonaszóra négy, addig lekötözött angyal megöli seregével az emberek egyharmadát. A hetedik harsona megfúvásakor, minden baj és szorongattatás után jön a diadal, a megtorlás és ajutalmazás. Ezt követőleg a látnok bemutatja, hogy miként támadt egy tűzvörös sárkány, majd két vadállat (egy tengeri és egy szárazföldi) Isten gyermekeire. Isten azonban legyőzi és megítéli őket. Egy újabb látomásban Isten nagy ítélete szemlélhető. Hét angyal egymás után hét csészét boríta földre, amit szörnyű csapások követnek. Ezután a könyv látomásokban a végső számadást, Krisztus végső diadalát írja le. Az istentelen Babilon (Róa) elpusztul. Vele együtt mindazok, akik közösséget vállaltak dicsőségéből és gazdgságából, s akik maguk is meggazdgodtak általa. Isten megtorolja rajtuk az elesetteken ejtett igazságtalanságokat. A mennyben nagy örömujjongás támad és megkezdődik a szentek ezer évig tartóboldog királysága. Az ezer esztendő elteltével a Sátán végleg elpusztul, Isten ellenségei az alvilág tüzes tavába kerülnek. Új ég és új föld keletkezik, és a mennyei Jeruzsálem leereszkedik a földre. Isten népe közé költözik, velük fog lakni, letöröl a szemekről minden könnyet. Nem lesz többé sem gyász, sem halál, sem jajgatás, sem fájdalom. Az új birodalomban a fák minden hónapban teremni fognak. Az emberek látni fogják az Isten arcát és homlokukon hordják nevét. "Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világára, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyofja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké." (22,5) ÉRELMEZÉSEK Ha valaki a Jelenések könyvét úgy karja megérteni, hogy minden egyes látomását, a látomások minden egyes mozzanatát vizsgálni kezdi és megpróbálja értelmezni, megoldhatatlan nehézségekbe ütközik. Nemcsak azért, mert a benne szereplő szimbólumok és jelképes számok értelme bizonytalan vagy többféle lehet, hanem talán inkább azért, mert az egyes részleteknek önmagukban nincs is jelentésük. A részletek csk az egésszel összefüggésben értelmezhetők. Hogy milyen könnyű tévútra kerülni a részletek "megfejtésénél", arra példa lehet az a híres szám, a 666, amely a szárazföldi vadállatot jelképezi. "Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emeri szám: hatszázhatvanhat." (13,18). A felszólítást sokan komolyan vették a történelem folyamán. Figyelemmel ara, hogy mind a héber, mind a görög, mind pedig a latin ábécé betűinek számértéke is van, megpróbálták megkeresni, hogy kinek a neve húzódik meg a titokzatos szám mögött. Ha Néró császár nevének görög változatát (Nerón kaiszar) héber betűkkel átírjuk, akkor a héber betűk számértékének az összege éppen a 666-ot adja ki. De 666-ot kapunk akkor is, ha a római birodalmat jelentő Lateinosz görög betűinek a számértékét adjuk össze. A középkori eretnekek a római pápában látták a 666-nak, vagyis az Antikrisztusnak a megtestesülését. A római pápa magát "Isten Fiának a helytartójának" tartotta (Vicarius Filii Dei). Ha e latin kifejezés betűinek a számértékét adjuk össze, eredményül szintén 666-ot kapunk.
112 + 554 = 666 Természetesen lehetne még folytatni a 666-os szám megfejtését tovább is és kis leleménnyel bárkiből ki is tudnánk mutatni, hogy azonos az Antikrisztusal. Pedig a Jelenések könyvének 666-os számának esetében valószínűleg a héber számmisztikának az az elképzelése érvényesül, amely szerint a 7 is és a 3 is szrnt szám. Ebből következőleg a három hetes, a 777 a legszentebbet jelenti. Ha viszont mindegyik hetesből egyet-egyet leonunk - 666- a leggonoszabbhoz jutunk. Vagyis a 666 a gonoszság szimbóluma, a mindenkori istenellenesség, az Antikrisztus megjelenítője, akit nem lehet egy bizonyos személlyel azonosítani. - És így vgyunk a Jelenések könyvének többi jelképével is. Vagyis nem a részletekben kell elmerülni, hanem azt kell vizsgálni, hogy mi az egésznek, a köyvnek a mondanivalója. A történelem folyamán többféleképpen értelmezték a Jelenések könyvét. Ezen értelmezések közöl háromal még ma is találkozhatunk. Az eszkhatologikus értelmezés szerint a Jelenések köonyve teljes egészében vagy legalább látomásait tekinteve a világ végére, az utolsó ítéletre vonatkozik. Arról tudósít, hogy milyen szörnyű katasztrófák előzik majd meg a világ végét, a nagy ítéletet, a világtörténelem végét. És azt is tanítja, hogy mi fog következni a világ vége után: "Új ég és új föld", azaz Isten végleges uralma, a szenek végső diadala, a választottak mennyei boldogsága. Az egyháztörténeti értelmezés ezzel szemben úgy látja, hogy a Jelenések könyve nem a világ végéről jövendöl, hanem prófétai módon a kereszténység, az egyház történetét írja le. Az egyháztörténetet a világ végéig mutatja be oly módon, hogy az egyes látomások egyes egyháztörténeti korszakokat mutatnak be, és csak az utolsó látomások vonatkoznak a világ végére. Az egyháztörténeti értelmezés velejárója az, hogy a magyarázók a saját korukat tekintik az utolsó időnek, a világ végét közvetlenül megelőző korszaknak. Eszerint a magyarázat szerint már többször be kellett volna következni a világ végének s ha még nem következett be, akkor éppen a köszöbön áll. A kortörténeti értelmezés - figyelemmel arra, hogy a Jelenések könyve apokaliptikus mű - úgy fogja föl e könyvet, mint amyel kora problémáiban leli magyarázatát. A látomások az őskresztény kor állapotát tükrözik. Néró vagy Diocletianus üldözéséről szólnak és azzal vigasztalják a keresztényeket, hogy az üldöztetések el fognak múlni és a kereszténység didalmaskodni fog üldözői fölött. Forrás: Gecse Gusztáv: Bibliai történetek c. könyve Vagyis, tovább lehet keresni a megoldást, hisz: "Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emeri szám: hatszázhatvanhat." (13,18). Háromféle értelmezésről olvashattunk, de egészen bizonyos megfejtésről nem tudunk. Tudjuk, hogy lesz világ vége, ismerjük Jézus tanítását és nincs egyetlen okunk sem kételkedni Benne. |
|||||||||||||||||||
