Szent Ágoston
"Gyermekfejjel az tanultuk, s a gyermekeknek is azt tanítjuk, hogy háromféle idő van, múlt,jelen és jövő. Ki merné azt mondani, hogy nincs három, hanem csak egy, mert a másik kettő nem valóság, vagy hogy azok is megvannak, de úgy, hogy az idő, amikor jövőből jelenné változik, valami rejtekhelyről előballag, mikor pedig jelen mivolta múlttá öregszik, megint visszabújik. Hol látták a jövőt a próféták, ha a jövő még nem volt meg? Hisze nem lehet az látni, ami nincs. Viszont a múlt időről nem beszélhetnének az emberek igaz valóságot, ha a múlt semmi volna. Van tehát múlt és van jövő.
Van múlt és van jövő, de azt szeretném tudni, hol vannak. Ha ezt egyelőre nem is tudom, azt igen, hogy akárhol is vannak, nem jövő és nem múlt módjára vannak ott, hanem a jelen módján. Mert ha a jövő ott is jövő, ha a múlt ott is múlt, akkor az egyik még nincs ott, a másik már nincs ott. Akárhol a helyük, akármi a valóságuk, bizonyos, hogy a módjuk jelen.
Tisztán és világosan látjuk immár, hogy sem a jövő, sem a múlt nem tényleges valóságok, szorosan véve tehát nem mondhatjuk, hogy háromféle idő van, múlt, jelen és jövő. Több igazsággal talán így mondhatnók: háromfajta idő van, jelen a múltra, jelen a jelenre, jelen a jövőre vonatkozólag. A három idő csak a mi érzékelésünkben van, máshol nem található, a léleknek van jelen emlékezése a múltról, jelen szemlélete a jelenről és jelenelképzelése arról, ami majd jön.
Kérdés azonban, hogy miképp mérhetjük a jelent, mikor nincs kiterjedése. Nem a kiterjedését mérjük, hanem a folyamatosságát, hiszen ami elmúlt belőle, az nem mérhető, mert már nincsen. De honnan érkezik, miféle irányból, s hová illan a mérni igyekvő kéz elől? Honnan? Hát a jövőből. Merre? A jelenen át. Hová? A múltba. Tehát abból, ami még nincs, azon keresztül, aminek nincs kiterjedése, abba, ami már nincs.
Ágoston
És mégis mérjük az időt. Nem azt, ami még nincs, nem is azt, ami már nincs, azt sem, aminek nincs tartamszerű kiterjedése, vagyis sem a jövőt, sem a múltat, sem a jelent - időt azonban mégis mérünk.
Lelkem, tebenned mérem az időt. A még nem létező jövő fogyása és a már nem létező múlt növekedése lehetetlen volna, hacsak a lélekben, amely e folyamatot végrehajtja, háromféle cselekvés nem volna. A lélek vár, figyel és emlékezik, így aztán az, amit vár, azon keresztül, amit figyel, áthalad abba, amire emlékezik. Ki meri tagadni, hogy a jövő még nincs meg? S a lélekben mégis megvan az eljövendők várakozása. Ki meri tagadni, hogy a múlt már nincs meg? S a lélekben mégis megvan a múltnak emlékezete. Ki meri tagadni, hogy a jelennek nincs kiterjedése, hisz pillanatok szerint halad előre. A lélek figyelme marasztja meg azt, ami eltűnni iparkodik."
Ez a részlet Szabó Magda: Kívül a körön című könyvéből való, ahol kiragadja az általa lényegesnek ítélt mondatokat, hiszen Szent Ágoston ezt sokkal részletesebben fejti ki a Vallomásokcímű művében. Mégis azért idéztem a nagy magyar írónőtől, hogy emlékezzünk rá is, hiszen 2007. november 19-én távozott az élők sorából.
Sandro Botticelli Augustinus című festménye
Az időről a XIII. fejezetben kezd beszélni, melynek címe: A teremtés előtt nem volt idő, mert ez maga is teremtmény.
XIV. fejezet: Az idő alapja a változandóság.
XV. fejezet: Kutatni kezdi az idő mivoltát és mértékét.
XVI. fejezet: Csak jelen időt lehet mérni.
XVII. fejezet: A háromféle időnek okvetlen van valami belső alapja.
XVIII. fejezet: Múltat is, jövőt is csak a jelen. rendjében lehet látni.
XIX. fejezet: Hogyan látják a jövőt a próféták?
XX. fejezet: A háromféle idő magyarázata.
XXI. fejezet: Hogyan mérjük az időt?
XXII. fejezet: Istent kéri segítségül nehéz munkájában.
XXIII. fejezet: Mi az idő?
XXIV. fejezet: A mozgást is idővel mérjük.
XXV. fejezet: Sóhajtozik tudatlansága miatt.
XXVI. fejezet: Az idő valami kiterjedés, de nem térbeli.
XXVII. fejezet: Az idő folyamatosságának belső hordozója a lélek.
XXVIII. fejezet: Lélek az idő mérője.
XXIX. fejezet: Már elhagyta első gonoszságait, de igen érzi e változandó élet sok nyomorúságát.
XXX. fejezet: Istent az örökkévalóság szikláján az idők csapdosásai el nem érik.
XXXI. fejezet: Isten a maga örök módján ismer mindeneket
