A Biblia fogalma és felosztása

A Biblia azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidó és a keresztény vallás szenteknek és isteni eredetűnek ismer el, és mint ilyeneket a hit és az erkölcs alapnormájának tart.

A zsidó és a keresztény Biblia nem esik pontosan egybe egymással. A zsidók szent könyvei az időszámításunk előtti évszázadokban, a zsidó vallás keretei között jöttek létre, míg a speciálisan keresztény iratok a kereszténység történetének legkorábbi szakaszában születtek meg. A zsidók a keresztény érában született könyveket nem fogadják el, míg a keresztények a zsidók körében létrejött szent könyveket maguk is szentnek tartják.

Ily módon a Biblia két részből áll: a zsidó Bibliából, amelyet a keresztények Ótestamentumnak vagy Ószövetségnek neveznek és a speciális keresztény gyüjteményből, amelyet Újtestamentumnak vagy Újszövetségnek hívnak. Az Ószövetség és az Újszövetség könyvei együtt adják azt a könyvgyűjteményt, amelyet napjainkban Bibliának neveznek és a bibliai kiadásokban megjelentetnek.

A Biblia szó a görög biblion (könyv, tekercs) többesszámú alakja (ta biblia = a könyvek - 1Mak 12,9). Ebben a formában vették át és alkalmazták a latin nyelvű keresztény irodalomban. A XIII. századtól kezdve a Biblia szót egyes számban kezdték használni (a könyv). Így vált végül általánossá a keresztény latin irodalom közvetítésével a modern nyelvekben, így a magyar nyelvben is.

A modern nyelvekben használatos még az Írás és Szentírás kifejezés is. Ezek a kifejezések a latin scriptura, sacra sciptura fordításai, amelyek pedig a görög graphé (Jn 10,35) és graphai hagiai (Róm 1,2) megfelelői.

Mivel a zsidó Biblia arról szól, hogy isten szövetségre lépett az emberrel, szövetségi könyvnek is nevezték. (héber: széfer habberit - 2Móz 24,4) Ezt a kifejezést a keresztények az egész Bibliára alkalmazták oly módon, hogy a Mózessel kötött szövetség jegyében íródott könyveket Ószövetségnek, a Jézus által kötött szövetségről szóló könyveket pedig Újszövetségnek nevezték el.

A Biblia két része, az Ó- és Újtestamentum ma 72 könyvet tartalmaz a katolikus , és 66 könyvet a protestáns kiadásokban.

Az Ótestamentum könyveinek a száma a Talmud szerint 23, Josephus Flaviusnál 22. A protestánsok és a zsidók napjainkban 39, a katolikusok pedig - a tridenti zsinat óta (1545-1563) - 45 ótestamentumi könyvet tartanak nyilván. Az eltéréseknek egyik oka az, hogy korábban bizonyos könyveket, amelyek ma több részből állnak, egynek tartottak. Így pl. a mózesi könyveket, amelyek ma öt részből állnak, régen egy könyvnek vették, a tizenkét kispróféta írásait is egy könyvként kezelték stb. De az eltérésnek az is oka, hogy egymástól elétrő hagyományok alapján egy kisebb és nagyobb bibliai gyűjtemény jött létre és a nagyobb kiegészítő könyveit nem mindenütt tekintették a Biblia részének.

Az Ószövetség köníveit a zsidók három csoportra osztották. Az első csoportba tartozik a mózesi öt könyv (Tóra-Törvény), a másodikba a - korábbi és későbbi - próféták írásai (Nebiim) és a harmadikba az egyéb írások (Ketubim).

A harmadik csoporton belül található az az öt könyvből álló, megillótnak nevezett gyűjtemény (az öt ünepi könyv), amelyeket a zsidó vallás nagy ünnepein nyilvánosan felolvastak: az Énekek éneke (húsvét), a Rut-könyv (pünkösd), a Siralmak könyve (a templom elpusztításának emléknapja), a Prédikátor-könyv (sátoros-ünnep) és az Eszter-könyv (purim).

A keresztények az Ószövetséget történeti, tanító (bölcsességi) és prófétai könyvekre osztják és a mózesi könyveket a történeti könyvek közé sorolják. (A XIII. századig a mózesi könyveket általában külön kezelték.)

Ezt a felosztást a keresztények az Újtestamentum 27 könyvére is alkalmazták, történeti könyvnek tartva az evangéliumokat és az Apostolok cselekedeteit, tanító könyveknek az apostoli leveleket és prófétai könyvekrtől különválasztva kezelik, a Jelenések könyvét pedig nem prófétai könyvnek, hanem apokalipszisnek nevezik.

A Biblia egyes könyvei fejezetekre, a fejezetek pedig versekre tagolódnak. A ma használatos fejezetbeosztás Stephanus Langton canterbury érsektől származik (+1228), aki 1214 körül részekre osztotta a latin Vulgatát, ahonnan ezt a felosztást később átvitték a héber és a görög szövegre is. A bersbeosztást Santes Pagnino (+1541) nyomán Robert Estienne (Robertus Stephanus) készítette el 1555 körül.

Qumrani Biblia kézirat részlete

Részlet a héber Bibliából

A görög Biblia egy oldala a Sínai Kódexől

A Károli Biblia első lapja

A Káldi Biblia első lapja