Boldogasszony búcsújáróhelye
Máriaremete az egykor önálló Pesthidegkút területén fekszik - ma Budapest II. kerületében -, a Székesfehérvári egyházmegyében.
A XVIII. században a mai Svájc területéről, egy Thalwieser Katalin nevű asszony telepedett le Pesthidegkúton. Még hazájában nagy tisztelője volt a híres einsiedelni Máriának, amelynek másolatát magával hozta. Úgy érezte, hogy boldog házasságát egy Linzenpold György nevű, jómódú emberrel a Boldogságos Szűznek köszönheti, ezért a képet a faluhoz közel egy tölgyfára függesztette. Az erdőt járó emberek és a pásztorok sokat ájtatoskodtak előtte.
A századforduló tájékán egy budai polgárasszony a kép előtt ájtatoskodva visszanyerte szeme világát. Ennek hírére a XIX. század első felében indult meg a búcsújárás. A falu földesura, Terstyánszky Ignác előbb egy fa, majd később egy kőkápolnát építtetett azon a helyen. Ettől kezdve beszélhetünk népesebb zarándoklatokról, a Remete Mária kegyszobrához. A mai nagyméretű templomot, neogótikus stílusban Schömer Ferenc építette (1899).
Máriaremete a főváros lakosságának máig kedves és látogatott búcsújáró helye. Erről tanúskodnak az oltár köré függesztett márvány hálatáblák, amely Mária élő tiszteletéről tanúskodnak. Érkeznek búcsúsok az ország más részeiből is.
Fő búcsúi: Szentháromság vasárnapja, illetőleg Kisasszony napja (szeptember 8).
A máriaremetei templom jellegzetessége, hogy szentélyében, az oltár mögött megőrizték azt a fatörzset, amelyen a kegykép függött. A közelmúltban a templomban a búcsújárás jelentőségéhez méltó liturgikus teret alakítottak ki, de a régi neogótikus oltár a Szűzanya szobrával megmaradt.
A kibontakozó Mária-tisztelet jele a XVIII-XIX. század fordulóján a kegykép számára készített copfstílusú, aranyozott fakeret. A kép és a hely a „remete" nevet a svájci Einsiedelnről, a kultusz eredeti helyéről nyerte. A megmaradt néhány XIX. századi fogadalmi tárgy közül különösen figyelemre méltó az 1838-as pest-budai árvíz alkalmából felajánlott fogadalmi kép, amelyen az óbudai Selyemgombolyító látható.
A város zajából lelki felüdülést kereső hívek szívesen keresik fel a ligetes erdőben épült kegytemplomot. A hely hangulatát nagymértékben meghatározza a templomhoz vezető út jegenyesora.
(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990. 43-44.old.)
