Adorans

Urunk megjelenésének ünnepe.

Vízkereszt (epifánia) ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete.
Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből).
Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy más néven háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus gyermekkorát a Jordán folyóban történt megkeresztelkedéséig, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn.
Ismeretlen német festő, 18. sz. - Kánai mennyegző
Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

Víz- és tömjénszentelés vagy házszentelés: az ünnep előestéjén a templomokban vizet és tömjént szentelnek, a vízkereszt kifejezés ebből a szokásból ered.

A házszentelés hagyománya széles körben ismert volt: a plébános végigjárta a portákat, megszentelte a háziakat és az állatokat, az ajtófélfára pedig felírta a G+M+B monogramokat valamint az aktuális évszámot. A három kezdőbetű a napkeleti bölcsek – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – nevét takarta. A plébánost az úgynevezett lélekpénzzel fizették ki.