(Monache Agostiniane) Szent Ágoston (354-430) egyháztanító megtérése után Észak-Afrika római tartományaiban közösségi életet szervezett: számos férfi- és női kolostornak vetette meg alapját. Az első nővérközösség élére saját nővérét állította. Ennek utóda, Felicitas apátnő alatt szakadás támadt az apácák között. Ágoston püspök két levélben rendezte el a viszályt. Az ágostonrendi apácák közössége jogilag a XIII. században kapott végleges formát, amikor az ősi Regula szerint élő monostorokat bekebelezte az Ágostonrend. Ismertebb szentjeik: Montefalcoi Szent Klára (1308) és Casciai Szent Rita (+1457) Az ágostonrendi apácák szigorú pápai klauzúrában élnek, külső apostoli tevékenységet nem folytatnak. Mind a három szerzetescsalád kontemplatív közösség. Napjaikat az imádság, a - szellemi és fizikai - munka, valamint a vezeklés tölti ki. Mindezt az Egyház nevében és az Egyházért teszik. Egyes esetekben az apácák - a kolostor elhagyása nélkül - végezhetnek hitoktatást, taníthatnak. Az apácák Szent Ágoston szellemében a Bölcsesség és az Igazság, vagyis Krisztus ismeretére törekszenek. Imájukban magukévá teszik nemcsak az Egyház, hanem az egész emberiség szenvedését és reményeit. Minden közösség nyitott arra, hogy másokkal megossza hitélményét, másokat hozzásegítsen Isten szeretetének megtapasztalásához. Ugyanakkor tudatán van annak, hogy csak őgy lehet Isten szeretetének jele, ha bensőleg ápolja a tetvéri közösség értékeit. Az ágostonrendi apácák ebben is Alapítójuk evangéliumi alapelvét akarják megvalósítani: Cor unum et anima una! Egy szív és egy lélek! Címük: Eremo di Leceto |
|||
