Az Egyház ősidők óta áldását adja emberekre, emberi tettekre, használati tárgyakra; egy-egy új feladatra, új házra, szerszámra, ételre...Az áldás imádság, azt kérjük általa Istentől, hogy adjon jólétet, kegyelmet és áldást. Ezt az imát nem az egyén mondja, hanem a szolgálat erejével a közösség képviselője. Az asztali áldás például az apa vagy anya ajkán hangzik fel. Azok az imák, amelyek kifjezetten az egész közösség nevében (és többnyire megszabott formában) kérnek meghallgatást, a papoknak vannak fönntartva. Ha az imádsággal valamilyen tárgyat, helyet (templomot, harangot, kelyhet, vizet, rózsafüzért) Isten szolgálatára ajánlunk fel, azt általában szentelésnek nevezzük. Az ilyen alkalmakkor mondott imádság arra kéri Istent, hogy a megszentelt tárgy áldást hozzon használójára, illetve az ilyen hely az Istennel való találkozás helyévé váljon. Jogunkban áll ezekben a dolgokban Isten szentségét látnunk, mert a szentségek bizonyítják, hogy a földi valóságaink összekapcsolhatnak bennünket az Isten országával. Hangsúlyozni kell, hogy a szentelmények nem hoznak létre olyan mély és nyilvánvaló kapcsolatot, mint a szentségek, és nem is olyan tartósak, mert ahogy keletkeznek, úgy el is enyésznek. A szentségekhez viszonyítva "aprópénznek" tűnnek, a szentségi élet peremén helyezkednek el (néha igen színes formában, a helyi kultúra hatását magukon viselve.) Házszentelés Az u. n. szentelmények (sacramentalia) egyik neme, s az Esztergomi Szertartáskönyv, (1858) szerint többször évente és különféle körülmények között alkalmazható. Régi szokás az ujonnan épült házakat, különösen a testületi célokra szolgáló épületeket, megáldani, mely szertartás egyházi műnyelven fölavatásnak neveztetik. Szokás továbbá megáldani a házakat, a vizszentelési napokon, u. m. nagyszombaton, pünkösd virrasztóján és vizkereszt ünnepén v. ennek nyolcada alatt. Legközönségesebb a vizkereszti H., az u. n. Roleda, mely a következőkép megy végbe. A pap belépvén a szobába, békeköszöntéssel üdvözli a házat és lakóit, s kéri Istent, hogy kegyelmével védje, óvja, oltalmazza a hajlékot. Ezután meghinti a szobát és a benne levőket szenteltvizzel, majd megfüstöli őket tömjénnel, mialatt valaki a kisérők közül, rendesen a kántor, az ajtó felső részére fölirja az uj esztendő számát és a három király neveinek kezdő betüit G-M-B ((Gáspár, Menyhért, Boldizsár) annak jeléül, hogy a hajlék és a benne lakó család a folyó évben is a három szent égi pártfogása alá helyeztettek. |
|||
