Assisi Szent Klára 1212-ben néhány társával együtt közös életet kezdett Szent Ferenc Regulája alapján. A klarissza apácák közösségét, tehát a ferences II. Rendet az Egyház 1253-ban hagyta jóvá. A ferences élet kezdetektől fogva alapvetően kontemplatív élet. Ez intézményesült is: a nagyobb kolostorok mellett mindig voltak kis remeteségek is. A klarissza hagyományban nem létezett ez a remete-életmód, amivel a monostorok mindig is őrizték az eredeti szemlélődő karizmát, hordozva közben a nagyszámú közösséggel együttjáró gondokat. A 70-es évek derekán, a Szentlélek ajándékaként, francia és német nyelvterületen olyan kis női remeteségek születtek, amelyek az ősi klarissza regulát követik, de egy sajátos - ugyancsak Szent Ferenctől származó - remete-statutummal. A Szent Ferenc által annyira óhajtott "minoritást" úgy élik meg, hogy remete-monostoraikban mindössze 8-10 nővér él. Észrevétlenül, csendben, elvonultan, s mégis a társadalom szívén. A klarissza hagyományoknak megfelelően az egyes monostorok függetlenek egymástól. Az ősi klarissza rend törzsének egyik modern hajtása a franciaországi Rameau de Sion. Az új klarissza remete-monostor alapítását II. János Pál pápa néhány éve hagyta jóvá. A Nancy közelében fekvő monostor apátnője, a Szentháromságról nevezett Marie-Paul nővér a remeteség keletkezéséről: "Tizenkét évig Nancy klarissza monostorának voltam apátnője; ez idő alatt több missziós alapítás történt, főképp Afrikában. Eközben érlelődött meg a gondolat, hogy falusi környezetben valami újt kellene létrehozni, olyan szerzetesi életet, ami választ jelent a mai ember legmélyebb igényére. A püspök is jónak látta, hogy biztosítsa ezen a vidéken az állandó imádkozó jelenlétet. Szerettünk volna megfelelni szemlélődő hivatásunknak, s ugyanakkor testvéreink hívásának. Hárman kezdtük 1979-ben, most kilencen vagyunk" A monostorba látogatók az ima és a csend világába lépnek. Minden héten egy-egy nővér áll rendelkezésükre - aki utána öt hetet teljes magányban tölt. Az ősi klarissza regula szellemében "koldusszegényen" élnek, teljesen a gondviselésre hagyatkozva. Magyar földön a klarissza apácák imádságos jelenlétét II. József szüntette meg 1782-ben. 1989-ben, egy magyarországi alapítás első tagjaiként, több fiatal leány csatlakozott a "Rameau de Sion" klarissza remetékhez. Elindultak Szent Klárának Assisi Szent Ferenc által megjelölt útján, hogy két évszázad múltán hazánkban ismét megtelepedjenek a "szegény úrnők". A születőben lévő magyar klarissza remete-monostor imádságos hátteret akar nyújtani a mai magyar valóságban élő egyháznak és társadalomnak. Mint pünkösd után Mária, ők is hosszú időt töltenek imában, ugyanakkor szolgálatára állnak az őket felkeresőknek, s megosztják velük szemlélődő életük kincseit. Hogy ezt megtehessék, a zsolozsma mellett még négy órát szentelnek magánimának: egy órát Eucharisztia imádásában, egy órát a Szentírás mellett, egy órát közbenjáró imában és egy órát a természetben, ahol a teremtett világgal együtt dicsérik Istent. Az ima és a nyitott testvéri szeretet mellet a klarissza remete nővérek életét a teljes szegénység jellemzi. Adományokból tartják fenn magukat, arra hagyatkozva, aki gondoskodik az ég madarairól és a mezők liliomairól. Családias, Istenben hívő szolidaritással élik az evangéliumi szegénységet azokkal, akik hisznek az imádság páratlan és pótolhatatlan funkciójában. Imádságban nyújtanak kezet azoknak, akik ellátogatnak hozzájuk, vagy akikkel kapcsolatba kerülnek. Így tanúskodnak Isten életadó jelenlétéről és szeretetéről. Hivatásuk teljesítésének egyetlen előfeltétele: hogy teljesen átadják magukat az őket állandóan hívó Istennek. Francia cím: Magyarországi cím: "Azoknak, akik a remeteségben Istennek tetsző életet akarnak folytatni, hármasával vagy legfeljebb négyesével kell tartózkodniuk. Ezek közül kettő az édesanya szerepét töltse be, s legyenek nekik ét vagy legalább egy fiúk. Az előbbiek Márta, az utóbbiak pedig Mária Magdolna életét utánozzák. Assisi Szent Ferenc: A remeteségben való istenes életről |
|||
