Adorans

(Congregatio Filirum a Ss. Salvatore)

A magyar szerzetes kongregáció eredete az Elisabeth Eppinger, Mária Alfonsa anya által az elzászi Niederbronn városban 1849-ben alapított megváltós nővérekig vezethető vissza. A magyar közösség az önálló (1866) bécsi anyaházból ágazott el. Pozsonyban kezdték meg működésüket egy gyermekkórházban (1896).
A pozsonyi anyaház 1913-ban készült el. Két évvel később, 1915-ben Csernoch János hercegprímás a három magyarországi házat önálló korngregációvá nyilvánította. Központi házuk Zsirán nyílt meg, itt történt a magyar hivatások kiképzése. Így született meg tehát a Legszentebb Üdvözítő Leányai Szent Ágoston Regulája szerint élő magyar kongregáció.

Apostoli célkitűzésük: a felebarát javának előmozdítása, a szegények gondozása, kórházi és egyéb betegápolás, valamint a keresztény ifjúság oktatása és nevelése.

Jelmondatuk: Az áldozatos szeretet mindent megszentel!

A 30-as évek elején a nővérek Budapesten, Szegeden, Pestújhelyen kórházat vezettek, Budatétényen nyomorék gyermekeket neveltek, Sopronban árvaházat tartottak fenn, Szászváron, Lábatlanon, Dunaszekcsőn és Mezőszilason iskolában működtek; különféle egyház intézmények háztartását is vezették.
1950-ben 180 nővértől vonták meg a működési engedélyt.

Címük:
Turbók Mária Beáta (?)
1118 Budapest, Budaőrsi út 4/C.
Tel.: 06-1-165-0281

1990-ben a nővérek létszáma 64. Mindmáig folyamatosan dolgoznak a budatétényi fogyatékos gyermekek intézetében, tervezik, hogy volt soproni árvaházuk épületében ismét elhagyatott gyermekeket gondoznak.
A kongregáció szeretettel ápolja Mandl Rozália, M. Remigia nővér emlékét, aki 1945-ben, húsvéthétfőn 27 éves korában tisztaságáért halt vértanúhalált. Fertőrákoson van eltemetve.