(Societas Mariae Reparatricis) Az engesztelő, örökimádó Társaság hivatalos alapítása Strasbourg-ban történt meg 1858. május 2-án. Az akkor szigorú klauzúrában élő közösség 1883-ban kapta meg a pápai jóváhagyást. A zsinat után megszűnt a szigorú klauzúra. A Társaság pápai jogú szerzetes kongregáció. A Társaság neve jelzi sajátos célkitűzését: a nővérek a Szent Szűzzel együttműködve az ima és az apostoli szolgálat által az engesztelés művének szentelik magukat; engesztelnek a lelkekért és a lelkekben, mindenkiért, mindenütt. Egész életükkel Jézus irgalmas szeretetét tanúsítják és hirdetik. Sajátos vonásaik: közös, társulati engesztelés, máriás lelkiség és engesztelők nevelése. Apostoli munkaterületük: katekizmust oktatnak, egyéni és csoportos lelkigyakorlatokat adnak, lelkinapokat szerveznek, templomi ruhákat készítenek, különféle feladatokat látnak el a plébániák, a templom és főképp az oltár gondozásában, segítik az Oltáregyesületi munkát. A missziókban betegápolással és a helyi igények szerint más szolgálattal is foglalkoznak. 1989-es adatok szerint 21 ország 134 zárdájában 1366 örökimádó nővér éli szemlélődő-apostoli hivatását. Anyaházuk: A Mária Reparatrix Társaságot Kanter Károly, az eucharisztia nagy apostola hívta meg Magyarországra 1900-ban azzal a céllal, hogy az engesztelésre felajánlott pesti Örökimádás-templomban biztosítsák az állandó szentségimádást, segítsék az Olgáregyesület munkáját, és kivegyék részüket az apostoli szolgálatból. Az Üllői úti zárda és lelkigyakorlatos ház után később felépült a Szent Imréről nevezett újoncház is Neszmélyen. Örökimádó Nővérek 1990-ben megindult az örökimádó nővérek noviciátusa. |
|||