A frigyláda a szent láda, melyet a Szentírás elbeszélése szerint (Móz. II. 25, 10-22, 37, 1-9) Mózes a pusztában készített. E leírás szerint akácfából készült, kivül és belül arannyal volt bevonva, fedelén pedig, amely egészen aranyból való volt, két kerub nyugodott. Benne őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét tették bele. A bírák korában Silóban állott. Éli főpap idejében, amikor ennek fiai a filiszteusok elleni háború alkalmával a nép kívánságára a frigyládát a táborba vitték, az izraelitákat Eberhaezelnél megverték és a frigyláda a filiszteusok hatalmába került. Ezek Asdódban, a Dágon istenség templomában állították fel azt, de miután dögvész ütött ki köztük, ezt a frigyládán székelő istenség haragjából származtatták és a frigyládát Béth Semesbe az izraelitáknak visszaküldték (Sám. I. 4. 5. 5.). Bęth Semesből Kirjath Jearimba és Giboába került, míg végre Dvádik király Jeruzsálembe vitette, ahol annak első elpusztíttatásáig maradt. A Makkabeusok II. könyvének elbeszélése szerint Jeremiás még az első templom elpusztulása előtt elrejtette. A frigyládát az izraeliták mindig az Isten jelenléte tanúságának tekintették és a szengély („Szentek Szentje”) legbelsejében őrizték, ahová a főpapnak is csak egyszer egy esztendőben volt szabad belépnie.
|
|||
Frigyláda rekonstrukció