"Az összeszedettség csaknem azonos a benső magánnyal. Összeszedetten fedezzük fel saját szívünk belső magányát, és a bennünk lakó Istennek végtelen magányát. Aligha látjuk az életet a maga helyes távlataiban, amíg ezek a végtelen horizontok még nem nyíltak ki életünk közepén. Ítéleteink enélkül nincsenek arányban a dolgok igazi valóságával. De a lelki ember, mondja Szent Pál, megítél mindent. Azért teheti meg, mert szegénysége, alázata, semmisége révén, mindentől elszakadva függetlenné vált. Így tehát egyedül Istenben szemléli a világot. S aki így lát, az úgy ítél meg mindent, ahogyan maga Isten." "A szerzetes az az ember, akit a Szentlélek meghívott, hogy hagyja el gondjait, vágyait és törekvéseit, azért, hogy egész életét Isten keresésére szentelje. Ez a fogalom ismerős számunkra. A mögötte rejlő valóság azonban misztérium, valójában ugyanis senki a világon nem tudja pontosan, mit jelent "Istent keresni", mindaddig, amíg maga is rá nem szánja magát arra, hogy megtalálja Őt. Senki sem tudja másnak elmagyarázni az istenkeresést, hacsak a saját lelkében megszólaló Szentlélek meg nem világosítja a másikat. Végül pedig senki sem keresheti Istent, ha már valamiképp rá nem talált. És senki sem találhat rá Istenre, ha Isten meg nem találta őt. A szerzetes az az ember, akire már tátlált Isten, s aki ezért keresi őt.
|
|||
