Mivel midez készület napján, azaz ünnep előtti napon történt, a zsidók arra kérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítetteklábszárcsontjait és vétesse le őket a keresztről, hogy a holtteste ne mardjanak a kereszten szombaton. A katonák így is jártak el a latrokkal, mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, ahonnan azonnal vér és víz folyt ki. (Jn 19,31-37)
Estefelé arimateai József, egy tekintélyes tanácsos, Jézus titkos tanítványa, bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus miután értesült a századostól Jézus haláláról, odaaajándékozta a holttestet Józsefnek. József halotti leplet vásárolt, levette Jézus testét, főszerekkel együtt begöngyölte a lepelbe és egy közeli sziklasírba helyezte. A sírbolt bejárata elé követ hengerített. A temetésnél a szintén titkos tanítvány, Nikodémus segédkezett neki. A jézus kíséretéhez tartozó asszonyok figyelték, hogy hogyan és hová temették Jézust. Hazatértükben illatszereket és fűszereket vásároltak, hogy ünnep után - amelyet nyugalomban kellett tölteniök - elvégzhessék Jézus testének a zsidóknál szokásos megkenését.
A temetés e részletes leírása azzal a korai keresztény irányzatal száll szembe, amely szerint Jézusnak csak látszólagos teste volt, így halála is csak látszólagos lehetett.
|
|||
id. Jörg Breu műhelye után: Kálvária
Pedró Sáncez: Krisztus sírbatétele.img_assist_properties.jpg)
Hans Memling: Jézus temetése (részlet)
Albrecht Dürer: Krisztus siratása