Adorans

Az utolsó vacsora után Jézus tanítványaival az Olajfák hegyére, a Getszemáni (Gecsemáné) nevű majorba ment, hogy ott megvívja haláltusáját és végleg felkészüljön elkövetkező szenvedésére. Míg Jézus virrasztott és imádkozott, tanítványai álomba merültek: egy óra hosszat sem tudtak ébren tölteni vele. Halálfélelmében egy mennyből leszállt angyal erősítette meg. Ekkor felébresztette tanítványait és közölte velük, hogy elérkezett az óra, amikor az Emberfia a bűnösök kezébe kerül. A szenvedéstörténet (a "passió") e nyitányával az evangéliumok zt akarják kodomborítani, hogy Jézus dutatosan, küldetésszerűen, a helyzet uraként nézett szenvedései elébe. (Mt 26,36-46; Mk 14,32-42; Lk 22,39-46)

El Greco: Krisztus az Olajfák hegyén

Andrea Matenga: Krisztus az Olajfák hegyén

Jézust elfogják

Jézus, még beszélt, amikor megérkezett az áruló egy capat fegyveres katonával és szolgával. Júdás abban egyezett meg velük, hogy akit megcsókol, azt kell elfogniok. Ezért Jézushoz lépett, üdvözölte és megcsókolta őt. Erre körlfogták Jézust és foglyul eljtették. Péter kardjához kapott, kirántotta és levágta a főpap szolgájának jobb fülét. Jézus azonban nem engedte, hogy fegyverel keljenek védelmére, mert akkor nem tudná beteljesíteni az Írást, amely szerint mindennek így kell történnie. (Mt 26,47-54)

Anthonis van Dyck: Krisztus elfogása

A megkötözött Jézust előbb Annás, majd Kaifás főpap házába vitték, ahol a nép vallási vezetői, a főtanács tagjai azért gyűltek össze, hogy előzetes elhatározásuk szerint ítélkezzenek Jézus fölött. Bizonyítékokat kerestek ellene, de nem találtak. Végül a főpap megkérdezte, hogy vajon valóban ő-e a Messiás, az Isten Fia. Mikor Jézus igenlő választ adott, a főpap megbotránkozása jeléül megszaggatta ruháit és így kiáltott: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra?" Aztán arcul köpdösték, ököllel ütlegelték, csúfot űztek belőle és szitkokkal illették. (Mt 26-57-68)

Gerard van Honhorts: Krisztus Kajafás előtt

Eközben a tanítványok mind elhagyták Jézust és elmenekültek. Péter azonban kíváncsianmessziről követte ők egészen a főpap udvaráig, ahol leült a szolgák közé és velük melegedett a tűznél. Mikor rászóltak, hogy őt is názáreti Jézus tanítványai között látták, Péter kétszer is tagadólag válaszolt. Mikor pedig bizonygatni kezdték tanítványi mivoltát, esküdözni kezdett és kijelentette, hogy nem is ismeri azt az embert, akiről beszélnek. Még beszéltek, amikor megszólalt a kakas. Péternek ekkor eszébe ötlött, hogy Jézus mindezt előre megmondotta és keserves sírásra fakadt. (Mt 26-29-75)

Amikor Júdás láta, hogy Jézust elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt felbújtóinak, akik azonban nem fogadták el azt. Ekkor szétszórta a pénzt a templomban, majd fölakasztotta magát. A főpapok összeszedték az ezüstöket, de mint vérdíjat, nem tehették a templom kincstárába, hanem telket vetek rajta temetőnek az idegenek számára. (Mt 27,3-10)

Krisztus Pilátus előtt

A főtanács határozata értelmében Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították. Azal vádolták, hogy magát Messiás királynak állítva, lázadást szított a császár elen. Pilátus erre kihallgatta Jézust, s bár az királynak vallotta előtte is magát (akinek az országa azonban nem e világból való), semmi vétket sem talált benne, ezért el akart őt bocsátani. Annál is inkább, mert miközben ítélőszékében ült, felesége álmára hivatkozva azt üzente neki, hogy ne vállaljon részt Jézus elítélésében. (Mt 27-11-19)

Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt

Mikor Pilátus megtudta, hogy Jézus Galileából, Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki éppen Jeruzsálemben tartózkodott. Heródes igen megörült, mert sokat hallott Jézusról és már régóta szerette volna látni őt. Azt remélte, hogy valami csodát is tesz a szeme láttára. Jézus azonban kérdéseit feleletre sem méltatta. Heródes ekkor csúfságból fehér ruhába öltöztette és visszaköldte Pilátushoz. (Lk 23,8-12)

Dongel Raffael: Krisztus Pilátus előtt

Maes: Krisztus Pilátus előtt

Pilátus ekkor újabb tárgyalást tartott, melynek eredményeként ismét el akarta Jézust bocsátani. Az volt a szokás, hogy úsvétkor a helytartó szabadon bocsátott egy foglyot a nép kívánsága szerint. Volt akkor egy hírhedt rab a börtönben, akit Barabásnak hívtak, s akit egy zendülés alkalmával gyilkoság vádjával fogtak el. Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket, hogy kit bocsásson szabadon: Barabást vagy Jézust. A főpapok és a vének fölbújtására a nép Barabás elengedését kérte, Jézusra pedig halált követelt. Pilátus hiába tudakolta választásuk okát, azok egyre hangosabban kiáltoztak: "Keresztre vele!" Pilátus ekkor vizet hozatott és a nép szeme láttára megmosta kezét Jézust pedig megostoroztatta és átadta a zsidóknak ("Ecce homo - íme, az ember!"), hogy feszítsék keresztre. (Lk 23,13-25; Jn 19,1-3)

Munkácsy Mihály: Ecce Homo

Ezt követően a katonák elvezették Jézust a helytartóság belső udvarába, hogy csúfot űzzenek vele. Levetkőztették és bíbor színű köpenyt borítottak rá, fejére tövisből font koronát tettek, kezébe pedig nádszálat nyomtak. Majd térdet hajtottak előtte és gúnyosan így köszöntötték: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Aztán arucul ütötték, leköpdösték és náddal a fejét verdesték. (27,27-30)

Hieronymus Boch: Jézust tövissel koronázzák meg