Adorans

A keresztény hit szerint azért ment Jézus Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre, hogy "mint leölésre szánt bárány" föláldozza magát az emberek bűneiért és a mózesi törvényen alapuló vallás helyett új kutuszt teremtsen.

Jézus halálának előkészítése

Két nappal a zsidók húsvétja előtt a vallási vezetők összegyűltek és tanácsot tartottak, hogy miként tudnák Jézust csellel elfogni és korábbi elhatározásuk szerint megölni. Cselhez azért kell folyamodniok, nehogy zavargás támadjon az ünnepre összegyűlt és Jézussal szimpatizáló nép között. Ezért kapóra jött nekik, hogy a tizenkét tanítvány közül az egyik, karióti Júdás elment a főpapokhoz, hogy megtudakolja tőlük, mit kap, ha a kezükre adja Jézust. Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Júdás ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy mesterét kiszolgáltassa nekik.

Mindez azonban az evangélumok szerint nem Jézus tudtán és akaratán kívül történt, hiszen hogy a két nap múlva elérkező húsvéton kereszthalálra adják ellenségei. Halálát azzal is előkészítette, hogy megengedte egy asszonnak (János szerint Máriának, Lázár testvérének), hogy drága olajat öntsön a fejére és ezzel mintegy előre megkenje testét a temetésre. (Mk 14,1-11)

Pászkavacsora - búcsúvacsora

A zsidók minden esztendőben megülték az Egyiptomból való kiszbadulás emlékére a hét napig tartó pászkabárány és kovásztalan kenyér ünnepét, a húsvétot. Az ünnepi lakomán, amelyet Jeruzsálemben kellett megtartani, egy előzőleg a templomban leölt bárányt fogyasztottak el (húsvéti vagy pászkabárány) kovásztalan kenyérrel, keserű salátákkal és borral. E vacsorát, amelyet Lukács szerint Péter és János készített elő, Jézus elköltötte tanítványai körében (Mk 14,12-21).

Macip: Az utolsó vacsora

Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora

Vacsora közben Jézus egyszercsak fölkelt, levetette felsőruháját, maga elé kötött egy vászonkendőt, majd fogott egy mosdótálat és sorra megmosta tanítványainak a lábát, hogy példát adjon nekik az lázatosságra. A lábmoság a rabszolgák feladata volt a János-evangélium keletkezésének az idejében (amely egyedül beszéli el a történetet - 13,1-11).

Ford Madox Brown: Péter lábmosása

Vacsora közben Jézus közölte tanítványaival azt is, hogy egy közülük elárulja őt. A tanítványok ezen elszomorodtak és sorra megkérdezték: "Csak nem én vagy az Uram?" Jézus ekkor felfedte az áruló kilétét. Az egyik tanítványnak, aki Péter biztatására nyíltan megkérdezte, hogy ki lesz az, így felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártota a falatot és Júdásnak nyújtotta. Júdás ezután - az éjszaka leple alatt - nyomban eltávozott, hogy tervét végrehajtsa. (Jn 13,21-27)

Miután Júdás elment, Jézus kezébe vete a kenyeret, megáldotta, megtörte, majd odanyújtotta tanítványainak ezekkel a szavakkal:

"Vegyétek és egyétek, ez az én testem!" Majd fogta a kelyhet, hálát adott és szintén odanyújtotta tanítványaink ezekkel a szavakkal: "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vére, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára." (Mt 26,26-29)

Az utolsó vacsora e jelenete nem Jézus és a tanítványok húsvéti lakomájának a pontos leírása, hanem az őskeresztény liturgiának a visszavetítése. E liturgiát az evangéliumok szerint maga Jézus alapította, egyben azt is világossá téve, hogy a zsidók pászkavacsorájának nincs tovább értelme és létjogosultsága. Jézus ui. a zsidó pászkavacsorát a saját halálát meghirdető búcsú és emlékező vacsorává alakította át. ("Ezt tegyétek az emlékezetemre." - Lk 22,19)

A János-evangélium szerint Jézus az utolsó vacsorán hosszadalms búcsúbeszédet mondott, amelyben megvigasztalta és bátorította tanítványait. Közölte velük, hogy bár egy kis időre el kell távoznia, ahová most nem követhetik őt, de majd vissza fog jönni és magával viszi őket, hogy ismét együtt lehessenek. Addig is más vigasztalót küld maga helyett, a Szentlelket, aki elvezeti a tanítványokat a teljes igazságra. Végül lehetővé teszi tanítványai számára, hogy a szeretet révén vele misztikus módon egyesüljenek és így egy szeetet közösséget alkossanak. Ennek azonban az lesz a következménye, hogy amint Jézust üldözték, a vele közösségben levő tanítványait is üldözni fogják,  a Szentlélek azonban majd erőt ad nekik. (Jn 14,1-16,33)

Ezután Jézus imádkozni kezdett. Előbb saját megdicsőülését kérte, majd tanítványaiért fohászkodott és azokért, akik az ő szavukra hinni fognak benne. (Jn 17,1-26)

A vacsora végeztével dicséretet énekeltek, majd kimentek az Oljfák hegyére. Útközben Jézus arról beszélt, hogy az elkövetkező nehéz órákban tanítványai megbotránkoznak bene és cserbenhagyják őt. Péter azonban erősködött, hogyh mindnyájan megbotránkoznak is benne, ő nem teszi. Jézus ekkor megjövendölte, hogy mielőtt a kakas kétszer szól, Péter háromszor is megtagadja őt.

Az utolsó vacsora időpontját eltérő módon közlik az evangéliumok. A szinoptikusok szerint húsvét első napján (amely Nizán hónap 15-én, este 6 órakor kezdődött) történt az utolsó vacsora, majd Jézus elfogatása és keresztre feszítése, - míg János egy nappal előbbre, az előkészület napjára (Nizán 14) gekyetu at esenlbejet, -az ellentmondás az evangélium-szrkesztők eltérő céljával áll összefüggésben. A szinoptikusok azt hangsúlyozzák, hogy az új korszakban a húsvéti bárányvacsora helyébe a Jézus szerezte (Úr)-vacsora lépett, ezért ők a húsvéti vacsora rendes idejével kapcsolják össze az eseményeket. A János-evangélium ezzel szemben azt tanítja, hogy Jézus az igazi húsvéti bárány, az igazi áldozat, ezért egy nappal előbbre helyezi az utolsó vacsorát, hogy Jézus halála az előkészület nap délutánjára esék, amikor a pászkabárányokat a templomban levágták és föláldozták.