Adorans

Az ember életében jelentős fordulópont, amikor nagykorúvá lesz. Ettől kezdve önállónak számít, aki ura tetteinek és felel azokért.
Az Isten családjában, az Egyházban is jelentős, amikor egy hívő nagykorúvá lesz a hitben. Az Úr ez alkalommal külön kegyelmet is ad az illetőnek, hogy hitét állhatatosan vallja, és szerinte éljen. E kegyelmet a bérmálás szentsége közvetíti.

A bérmálás hatásai:

1./ a megszentelő kegyelem növelése;
2./ segítő kegyelem, amely abban segít, hogy hitünket állhatatosan megvalljuk, és szerinte éljünk;
3./ eltörölhetetlen jelet nyom a lélekbe, amely örökre meglátszik; ezért a bérmálást csak egyszer lehet fölvenni.

Bérmálkozhat minden megkeresztelt katolikus, aki eszének használatával bír. A gyakorlatban olyanok, akik elérték 13-14 éves korukat, vagy ennél idősebbek. Bérmálkozni a kegyelem állapotában szabad, ezért a bérmálkozás előtt valamelyik napon gyónni és áldozni szoktunk.

A bérmálkozáskor bérmanevet kap a bérmálkozó. Csak valamelyik szentnek a nevét választhatjuk. E szent második védőszentje lesz a bérmáltnak, a keresztségben nyert védőszentje mellett.

A bérmálkozó bérmaszülőt választ, akinek kötelessége lesz, hogy bérmagyermekének vallásos életére felügyeljen. Szerepe tehát nem tiszteletbeli, hanem komoly kötelességvállalás. Csak egy bérmaszülőt kell választani; a bérmaszülő neme már nem számít. Kötelességéből adódik, hogy csak katolikus lehet, és olyan, aki maga is bérmálkozott. Életének kifogástalannak kell lennie, nem lehet tehát nyilvános bűnös.

A bérmálás nem feltétlenül szükséges az üdvösségre, de súlyos mulasztást követ el, akinek alkalma lenne bérmálkozni és elhanyagolja azt. Aki fiatalkorában nem bérmálkozott, ne szégyellje alkalomadtán pótolni.
A bérmálás rendes kiszolgáltatója a püspök. Meghatalmazásával azonban áldozópap is bérmálhat; így szükség esetén, vagy egyedi esetben a plébános kiszolgáltathatja a bérmálást.

GONDOLATOK A BÉRMÁLÁSRÓL

Legnehezebb emberi erény a hűség, az állhatatosság, mert az ember az idő gyermeke: beborul, kiderül; kedélyvilága folyton változó és ezzel együtt változik értékelése, rokonszenve, tisztánlátása. Állhatatlan szívek szerelméből születtünk, nem csoda, ha a mi szeretetünk is lankadó és állhatatlan.

De Isten örök szeretetéből születtünk újjá, és ez a keresztség. Az itt megfogadott hűség megtartása azonban csak később, a serdülés idején lesz nehéz, amikor az élet gondjai, kísértései, szenvedései próbára tesznek. "Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de felütötte fejét a konkoly is" (Mt 13,26).

Ezért a keresztségben fejünkre rajzolt kereszt most előrébb csúszik, és homlokunkon ragyogva hirdeti, hogy Isten véglegesen lefoglalta magának személyiségünket, tevékenységeink és cselekedeteink beláthatatlan sorát. Ez a bérmálás szentsége, amely a legállhatatlanabb kort, az ifjúságot állítja bele az örökkévalóság gondolatába. A bérmálás lelkünk eljegyzése.

Csak egyszer történik, és eltörölhetetlen jegyet nyom lelkünkbe, melyet ki nem most onnét semmiféle hűtlenség, botlás, rosszakarat.

(A bérmálkozók imafüzetéből)